Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
6648/1915. sz. A távirda- használat korlátozása tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. — 15159/1915. ein. szám. — Valamennyi Főtiszt. Egyházi Főhatóságnak. Az alárendelt hatóságokhoz, hivatalokhoz és intézetekhez a távirda-használat korlátozása tárgyában kibocsátott rendeletéin egy példányát azzal a felkéréssel van szerencsém megküldeni a Főtiszt. Főhatóságnak, hogy a Főtiszt. Főhatóság főhatósága alá tartozó hatóságokat, hivatalokat és intézeteket hasonló értelemben utasítani méltóztassék. Budapest, 1915. évi dec. hó 21-én. Jankovich. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. — 15159/1915. ein. szám. — Valamennyi közvetlenül a miniszternek alárendelt hatóságnak, hivatalnak és intézetnek. A m. kir. honvédelmi miniszter úr közlése szerint a távirda vezetékeknek forgalommal való nagymérvű megterhel- tetóse miatt többször fontos és sürgős táviratok szenvednek késedelmet. A késedelmet okozó távirattorlódások jórészt arra a körülményre vezethetők vissza, hogy hivatalos táviratok adatnak fel nagy számban oly ügyekben is, amelyek Írásban is teljesen megfelelően elintézhető k volnának. E mellett a feladott táviratok szövegezése is gyakran hosszadalmas és terjengős. A távirda-vezetékek túlterhelésének elkerülése érdekében felhívom Cimet, hogy a távírdát csakis halaszthatatlanul sürgős ügyekben vegye igénybe és hogy a táviratok lehetőleg rövid szövegezésére gondot fordítson. Egyben felhívom Cimet, hogy a Cim alá tartozó hatóságokat, hivatalokat, intézeteket és közegeket megfelelően hasonló értelemben haladéktalanul utasítsa, Budapest, 1915. évi dec. hó 21-én. Jankovich. A magam részéről utasítom a főhatóságom alá tartozó hivatalokat, intézményeket és azok vezetőit, hogy e rendelkezést a legmesszebbmenő figyelemmel és pontossággal betartsák. Esztergom, 1915. dec. 24. Az 1918. évi XVJ. t.-c. 3-ik, 4-ik és 17-ik §§-ai állapították meg a tanítóság jogait és az iskolafenntartók kötelességét a tanítói lakásokat illetőleg. Felmerült esetből kifolyólag döntvény jött létre, melyből kitűnik, bogy a törvény végrehajtásával megbízott vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a jelzett törvényszakaszokat másképen értelmezi. Az eset a következő : József főherceg, ki részben a vértesacsai iskola fenntartója, 1911-ben egy 6 szobás tiszti lakást ajándékozott a híveknek azzal a kikötéssel, hogy az épület csakis kulturális célra használható fel. E szándéknak megfelelően ezen épületben létesítettek 80 gyermek számára egy szép, tágas tantermet és 3 tanítói lakást, melyek az 1918. XVI. t.-cikknek megfelelnek. Egyik tanítónő azonban vonakodott a lakást elfogadni, midőn az az 1913. XVI. t.-c. életbeléptekor rendelkezésére bocsájtatott. Fejér vármegye közigazgatási bizottsága azonban, valamint a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr is ezen tanítói lakásügyben az iskolafenntartó hitközség javára hozott kedvező határozatot. A miniszteri határozat igy szól: „ Vallás- és közoktatásügyi m. kir. 198. sz. Miniszteri döntvény a tanitói lakásokról.
