Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XXIII.

201 XXIII. 6562. sz. Az ország fölajánlása Jézus Szent- séges Szi­vének. Az Urnák 1916-ik esztendejét avval a reménnyel kezdettük, hogy véres har­cok és kemény megpróbáltatások után meghozza nekünk a sóvárogva várt bé­két. Most az évnek alkonyán szomorúan hajtjuk fejünket az Ur Jézus szentséges Szivére. Csalódtunk reményünkben. Más volt az örök Isten végzése, akinek meg- foghatatlanok az Ítéletei és megvizsgál- hatatlanok az utai. Titokzatos erővel törnek elő az ér­zések és örvénylő mélységekbe szállnak le gondolataink az óv utolsó napjának estéjén és az újév hajnalán. Megnyílnak a végtelen örökkévalóság messze távlatai. Gyönge tehetségünkkel meg nem mér­hetjük az Örökkévalónak tervét, amely- lyel a nekünk oly hosszúnak tetsző har­cot és szenvedést megengedte. De bizo- dalmunk meg nem rendül őbenne. Érez­tük föltűnően a hosszú harc alatt segítő jobbjának beleavatkozását, mert kiküz­dött sikereinket csak neki köszönhetjük. Sőt látni véljük már a küzdelemnek kö­zelgő végét, a békét. A búcsúzó év de­cember havának 12. napján mi és szö­vetségeseink békejobbot nyújtottunk el­lenfeleinknek. Miután utolsó ellenségein­ket is legyőztük, gyakoroltuk a győzőnek legszebb jogát: engesztelődóst ajánlot­tunk. Bármi legyen is az ellenfél vá­lasza, az erkölcsi diadal a mienk s en­nek a diadalnak láthatatlan és megmér­hetetlen erői hatni és működni fognak, amig a legkeményebb szívbe be nem ha­tolnak. A nagy esztendőből legszebb és leg­maradandóbb emlékünk a nagylelkű béke­ajánlat. Ezt a dicső tettet az Ur Jézus szellemében vittük véghez s megfogad­tuk vele az ő földi helytartójának, a ró­mai pápának szavát, aki Sión ormán őrt állván meg nem szűnt kiáltani, hogy megmozgassa az eltévedt emberek lelki­ismeretét. Azért az 1917-ik év küszöbén megkönnyebbült lélekkel tekintünk föl az örök Biró arcába. Hisszük, hogy a ránk kényszeritett küzdelemben általunk ki­ontott vér nem kiált föl boszúért az égbe, másrészt hiszünk a mi fiaink ki­ömlött vérének engesztelő erejében. Evvel a hittel lépünk az óv utolsó és első napján az oltárok elé s megújít­juk országunk fölajánlását az Ur Jézus szentsóges Szivének. Megújítjuk a foga­dalmat, amelyet 1914. és 1915. év ele­jén tettünk. A két elmúlt évben velünk együtt imádkozott ősz apostoli királyunk I. Fe­renc József, aki most már az Isteni Bá­rány előtt énekeli a megdicsőültekkel a mennyei carmen saeculárét. Ezidén ifjú királyunk IV. Károly és felséges királynénk imádkozzék velünk a fölajánló imádságot. Mindjárt a koroná­zást követő napon belevegyül az ő imád­ságuk a liivek millióinak könyörgésébe, hogy a Szentséges Szív a mi országun­kat vegye oltalmába s ajándékozza meg a béke áldásával. A Szentséges Szív meg fogja hallgatni a koronás király és a nem­zet egymásért dobogó szivének imáját. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom