Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

IV.

809. sz.

Krisztus keresztje és a háború keresztje.

IV.

Keresztény életünk egén sugárzó napként állandóan a szent keresztnek kell ragyognia. S ép úgy mint az égi testek királya egyrészt tündöklő fényességével elkerülhetetlenül magára vonja figyelmünket, másrészt szétáradó sugaraival mindent a világosság mezébe öltöztet, hatalmas hőenergiájával pedig életnek és növekedésnek válik forrásává: hasonlóképen vallásos életünk napja a szent kereszt is a rajta függő isteni szeretettel nemcsak hódoló csodálatunknak tárgya, de egyúttal keresztekkel behintett életutainknak megvilágítója s a szenvedések keresztjeivel megterhelt lelkünk számára éltető erőnek, enyhitő vigasztalásnak forrása. Belőle nemcsak hivó szózat cseng felénk: A ki utánam akar jönni . . . vegye fel keresztjét és kövessen engem,1

1 Máté 16, 24.

hanem e kereszthordozásnak, e keresztes hadjáratnak az isteni szeretet dicső győzelmében való részesedésével is kecsegtet: In hoc signo vinces, — ebben a jelben győzni fogsz. S ha a szent kereszthez való eme szeretet- és élettel teljes vonatkozásunknak sohasem szabad megszakadnia, úgy a nagybőjti időben, midőn a felfeszitett isteni szeretetnek mintegy nyári sugarait érezzük, midőn ez éltetadó fának kegyelemnedvei erősebben keringenek : az üdvösség fájának gazdag virágdísze édes lelki gyümölccsel terhelt koronája sóvárabb epekedéssel vonja magára figyelmünket.

Más években a mindennapi élet kicsinyes ügyeiben elmerült lelkünk e figyelemre, e Sursum Cordá-ra talán kisebb hajlandóságot tanusitott, de ebben a sötét borúban, mely a most dúló világháborúval lelkünkre szakadt, szemünk ösztönszerű6