Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XX.
182 irányítást nyer s az egyházhatóságok részéről is administrativ támogatásban részesül. Az egyházhatóságok nemes munkájától függ a kegyeletes mozgalom sikere. Az egyházhatóságokra háramlik a kegyeletes feladat, hogy lelkészeiket és tanítóikat a mozgalom szervezésére felhívják. A lelkészeknek és tanítóknak jut osztályrészül az a nemes tevékenység, hogy a hatóságokkal és a néppel karöltve, az elhunyt hősöknek a sírját gondozás alá vegyék, azokat vallásuk jelvényével ellássák, az elesettek nevét feltüntessék. A nép a megélhetés viszontagságai mellett a béke idején is több helyen nem gondozhatta temetőit, ez a kegyeletes alkalom hozza tehát helyre a múltak ebbeli mulasztásait. A legegyszerűbb faluban is gondozott legyen a temető, ahol elesett hőseink nyugosznak. A mezőkön és erdőkön pedig az elszigetelten álló sírokat is kerítsék be és jelöljék meg a hálás utódok. Áldás lesz apostoli munkájukon s egy egész nemzet hálája fogja kísérni azt! Vallásos szempontból a nemzet legnemesebb kötelezettségének fog eleget tenni, és a kiengesztelés legnemesebb müvét fogja végrehajtani ott, hol ellenségeink embertelensége a népben az eszmények szeretetét megingatni s a hazafiasságot tápláló lelki életet feldúlni igyekezett. De a mozgalom hazafias, nemzeti szempontból is fontos, mert éleszteni fogja a honi föld szeretetét, mely a halál után is édes nyughelyét ad. A hősökkel való szent közösség érzetében a nép erkölcsi felfogása is bensőbb lesz, érezni fogja, hogy csak törpe nép felejthet ősi nagyságot. A nép, mely előtt magasabb feladat áll, eljár ősei sirlakához s újjáépülő falvainak dísze, szépsége és kultúrájának kiegészítője lesz a temető. De eme kulturális tényt mindenekben felülmúlja amaz erkölcsi momentum, hogy emberbaráti szeretettel vigaszt nyújthatunk az elesett hősök hátramaradottainak, kiket megnyugtat az a tudat, hogy egy egész nemzet hálája virraszt kedveseik sirhalmán, kik nem hiába haltak meg, mert vérük nyomán uj nemzeti élet támadott és sírjuk sem áll már többet jeltelenül, hanem neveiket buzgó imába foglalja a hálás utókor. Mindezek alapján azon kérelemmel fordulok hazánk egyházi hatóságaihoz és azok fenkölt lelkű vezetőihez és igy a Főtiszt. Főhatósághoz is, hogy a vármegyék eme mozgalmát támogatni s a polgári hatóságokat minden rendelkezésükre álló eszközzel segíteni méltóztassanak. Midőn az egyházhatóságoknak ily • irányban eddig is nyilvánult e kegyeletes munkáját megköszönöm, egyben kérem, hogy a mozgalom sikeréről szóló közleményeket időnként a nyilvánosság elé bocsájtva a közönséget ezáltal is buzdítani kegyeskedjenek. Budapest, 1915. évi augusztus hó 31-én. Jankovich. „Qui habuerit substantiam huius mundi et viderit fratrem suum necessitatem habere et clauserit viscera sua ab eo: quomodo caritas Dei manet in eo?u (Ep. I. Joann. 3, 17.) A szeretet apostolának, a discipulus quem diligebat Dominus-nak eme szép intelme jusson eszünkbe és hassa át szivünket a mai nehéz időkben. A háború öldöklő angyala még nem vonta be pal5002. sz. Katholikus Karitász ajánlása.
