Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVII.
161 Hadi zászlószög. In memoriam belli 1914/15. 4370. sz. Tiszt. Papságom figyelmébe és pártfogásába ajánlom az Országos Had- segélyző Bizottság következő fölhívását: Az Országos Hadsegélyző Bizottság Jelvényosztálya. Hadi zászlószög (In memoriam 1914/1915.) Az a titáni küzdelem, melyet Ausztria- Magyarország, hűséges és nagy szövetségesével, Németországgal karöltve közel egy esztendeje — mondhatni — a fél világgal folytat, annyi babért font már a diadalmas szövetséges fegyverekre, hogy az már ma is méltán bámulatba ejti e világháborúban érdekelt és nem érdekelt népeket egyaránt. S ha majd fölkel a történelem napja s megvilágítja mindazt, amit ma szorongó ellenfeleink keserű és irigy hallgatással a homályba iparkodnak temetni, — soha dicsteljesebb napokat még nem fűzött Clio a világtörténelembe. S amikor kérdezzük, hogy mi az oka annak, hogy zászlóinkat győzelemről- győzelemre viszik katonáink, erre csak két feleletünk lehet. Az egyik az, hogy hadseregünk minden egyes tagja, a legelső vezetőtől a legutolsó katonáig tudja, hogy igazságos ügyért fogott fegyvert. Ez a tudat fokozza lelki és testi erejét, ez acélozza meg a kardját s e miatt sepri el maga előtt a részben haszonlesésből, részben öntudat nélkül harcba vitt ellenfeleink százezreit és millióit. De van még egy másik tudatos érzése, amely nem értékelendő kevesebbre amannál. Tudja, hogy mialatt hős katonáink a harcterek véráztatta földjén száguldottak diadalról diadalra, itthon az apák és testvérek, a nemzet egész fegyvertelen zöme, szintén diadalmasan megvívta csatáját. Megvívta keze munkájával, takarékossága gyümölcseivel és amit elsősorban kellene említeni, lángoló hazaszeretetének áldozatkészségével. Tudja, hogy bármily veszedelem érje őt a harcmezőn, az itthon- maradottak nem feledkeznek meg gondoskodni róla s hozzátartozóiról. Künn a harcmezőn a nemzet kardja, itthon pedig szive győzhetetlen erővel sugározza be Szent István koronáját. Helyesen mondotta Magyarország miniszterelnöke egyik beszédében, hogy : „vájjon ennek a nemzetnek minden fia, ennek az országnak minden polgára nem mutatja-e az áldozatkészség, a jótékonyság folytonos példáiban, hogy a háborúnak abban az irányban is meg van a maga buzditó, felemelő hatása, hogy a jótékonyság, a szeretet jóltevő nemtője áldásosabban működik most, mint a béke mindennapi fogl alkozásai között?“ Valóban a háború megérteti az emberekkel, hogy nem állhat minden egyes egyén ugyanazon a helyen, de bárhol áll is, szolgálhat és kell is szolgálnia a közös cél elérésére. Ennek tudatában fordulunk újból a hazafias magyar társadalomhoz, hogy a jótékonyság gyakorlásának egy újabb forrását nyissuk meg számára. Egy művészi kivitelű, bronzból készült Hadi Zászlószöget hozunk forgalomba, amely diszes tokkal együtt darabon kint 15 koronába kerül. Azok a néma zászlók, melyek nem harctereken lobognak, — hanem itthon maradva szimbolizálják az egyes erkölcsi testületeket, egyleteket, társulatokat, jogi személyeket stb., nem lehetnek el anélkül, hogy egy egységes jelvénnyel a most folyamatban lévő nagy korszak emlékét meg ne örökítsék. Nem maradhat el e jelzés az egyházi zászlókról sem, a melyek a mennyei dicső
