Circulares literae dioecesanae anno 1915. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XI.

109 XL 2692. sz. r A m. kir. kormánynak a hadikölcsön- jegyzésnek meghosszabbítására vonatkozó rendeletét és a tömeges jegyzésre fölhívá­sát egész terjedelmében azzal a szigorú utasítással közlöm a Tiszt. Papsággal, hogy azt a- hívekkel megismertesse és minden rendelkezésre álló eszközzel a né­pet a kölcsönj egy zésre rábírja. A nagy időkhöz méltó áldozatkészséget méltán elvárja most a nemzet legkisebb fiaitól is, mert az apró összegek tömeges jegy­zéséből tevődnek össze azok a milliók, amelyekre most az ellenségek egész világá­val harcban álló országnak szüksége van. A kormány felhívása igy hangzik: Olasz szövetségesünk, aki felett 30 esztendőn át tartottuk oltalmazó karun­kat, aki a mi barátságunknak köszön­hette békéjét, haladását, anyagi és szel­lemi javakban való előmenetelét, aki egész birodalmat szerzett Afrikában, amelyre a mi támogatásunk nélkül még csak álmá­ban sem gondolhatott, — orvul támadott mey bennünket éppen akkor, amidőn ön­ként át akartuk neki adni a. Monarchiá­nak olaszlakta határszéleit. Elérkezettnek látta a pillanatot, el­dobta az álarcot, orgyilkos tőrével hátba- támadja az egész Európának, az olasz nemzetnek szabadságát is fenyegető orosz óriással harcban álló Monarchiát. De rosszul számított. Tíz hónapos hősies küzdelemben meg­tanultunk a túlerővel szemben megállni. Feltartóztattak, megőröltük, futásra kény- szeritettük keményebb ellenséyeink milli­ónyi hadát. Győztes seregeink nemes harag­gal párosult utálattal fordulnak az áruló felé, hatványozott elszántságot, ujult erőt szegezve az uj ellenség mellének. Lovagias lelkének egész valójában felháborodástól remegve, tettrekész el­szántságban égve áll az egész nemzet uj harc felé menő katonáink mögött. Mint annyiszor a múltban, az uj ellenség, az uj veszély ujult erővel váltja ki a magyar jellem legdicsőbb tulajdonságait. Vissza­vonás, kishitűség, elcsüggedés nem látható sehol. Az egész nemzet egy nagy, egysé­ges, tettrekész, önfeláldozó elhatározás. A kormány, amelyet ezekben a nagy időkben állított a nemzet élére az isteni Gondviselés, érzi a felelősség súlyát, a fel­adat nagyságát, de érzi azt is, hogy min­denre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodhatok, amelynek egyesíteni, szer­vezni és küzdelembe vinni kell minden erejét. Ezt várja a nemzet a kormánytól; ezt parancsolja saját kötelességérzete; ezt az egy célt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom