Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

87 2143. sz. Polgári köz­ség kegyura ságáról döntés. Ezen bajokon segíteni óhajtván, az 1900. évi Szabályzat kiegészítéséül a következőket rendelem: 1. A templomi és javadalmi szerel­vényekről, valamint a plébániai könyvtárak­ról szóló leltárak készítésére vonatkozó korábbi rendeletek továbbra is érvényben maradnak s azok a régi minta szerint állitandók össze. 2. A pénztári ingó és ingatlan va- gyonságok összeírására a V. mellékletben foglalt minta szolgál. Ezen leltárak évenként három pél­dányban készítendők és a templomi szám­adások csomagjával az egyházi főható­sághoz felterjesztendők s azok egyike a templomi pénztárba, másodika az egyházi főhatóság levéltárában, harmadika a ke­rületi alesperesi hivatal levéltárában helyezendő el és őrzendő. 3. Az értékpapíroknak nem beszerzési ára, sem forgalmi értéke, hanem valóságos névértéke helyezendő be a leltárba. Az ingatlanok pénzértéke az illeték egyenérték kiszabásánál követett eljárás szerint számítandó ki, vagyis a Szabályzat IV. fej. 4. pontjában foglalt előírás szerint a számítás alapjául a tiszta földadó szolgál­ván, annak százszorosa fogja adni az ingat­lannak a leltárba vezetendő pénzértékét. 4. A minta rovataiban foglalt téte­lek függőlegesen és vízszintesen össze- adandók. A végső összeg egy számban fogja feltüntetni a számadó kezelése alatt levő gyümölcsöző vagyonságok egységes pénzértékét. A vall. és közokt. m. kir. ministernek 1913. évi december hó 13-án 68027/1910. szám alatt kelt s Háromszék vármegye közigazgatási bizottságához intézett ren­deletének másolata: A lemhényi róm. kath. plébánia vitás kegyurasága ügyében 1907. évi julius hó 22-én 1932. szám alatt kelt jelentésére hivatkozással, az összes közlemények V. alatti visszazárása mellett értesítem a bizottságot, hogy a szóban levő ügyben 1406/1907. szám alatt hozott azon hatá­rozatát, mellyel kimondatott, hogy Lem- hény község a lemhényi róm. kath. egy­házközség kegyurának nem tekinthető, a közbevetett felebbezés folytán felülvizsgá­lat alá ve vén, azt megváltoztatom és a vármegye alispánja által II. fokban 12208/1906. szám alatt hozott határozat érvényre emelésével megállapítom, hogy Lemhény községben a róm. kath. egyház kegyura a polgári község, mely mint ilyen köteles a plébániaiak helyreállítására, ille­tőleg a szükséghez képest újjáépítésére. Az ezen ügyben eldöntést igénylő azon kérdés megállapításánál, hogy a lemhényi róm. kath. egyháznak a hit­község, avagy a polit, község-e a kegy­ura? az alispáni határozat indokolásában helyesen a canonica visitatiót vette irány­adóul és a rendelkezésre álló két (1823. és 1830. évi) egyházlátogatási jegyzőkönyvből helyesen megállapítja azt, hogy a lemhényi r. k. hitközséget annak idején Lemhény polgári község alapította meg, ami már egymagában elég jogalap arra, hogy a polg. község tekintessék a hitközség kegy­urának. Szintúgy döntő körülményt képez az alispáni határozat helyes indokolása sze­rint az is, hogy a tárgyalási iratok között levő kimutatásból megállapíthatólag a pol­gári község a r. k. hitközséget — amed­dig csak visszamenőleg azt ki lehet mutatni — évről-évre a szükséghez ké­pest támogatta és ha mindjárt ezen, a hitközségnek adott hozzájárulás a községi költségvetésekben előre megállapítva nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom