Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XXI.
206 amelynél olyan biztos hatással s olyan könnyen lehetne fertőtleníteni. Tisztaság, ivó- és folyóvizeknek fertőzéstől való megóvása, a beteg testből eltávolodó kóros anyagoknak azonnali fertőtlenítése a fődolog. Kellő mennyiségű mész, nyers karból, lelkiismeretes pontosság, a közönséget felvilágosító, annak bátorságát visza- adó, bizalmat megnyerő felügyelet biztosan a célhoz vezet. Életbevágó fontossággal bir tehát, hogy minden kolerától fenyegetett községben a hatóság a helyi viszonyok szerint a lakosság alkalmas tagjainak bevonásával alakítsa meg az 1876. XIV. t.-c. 151. §-ában elrendelt járvány- bizottságot s ekként szervezze a védekezést. E védekezés sikerét leginkább az biztosítja, hogy lehetőleg nyomban jelentkezzék, gyógykezeltesse magát és egyúttal felügyelet alá kerüljön minden kolera- gyanús beteg, úgy hogy minden belőle eltávolodó fertőző anyag azonnal desin- fectió alá kerüljön. A kórházkérdés elintézésénél is ez a szempont legyen irányadó. Faluhelyen is kell kolera kórházakat állítani. De gyakorlati tapasztalatok alapján a legnyomatékosabban azt ajánlom, hogy minden olyan helyen, ahol a modern liygienia szempontjának megfelelő s a beteg gyógyítására garanciákat nyújtó kórházat felállítani nem lehet, csak azt a beteget vigyék kórházba, aki eltitkolta baját, vagy akinél a desinficiálás keresztülvitele másként lehetetlennek bizonyul. A falusi kolera-kórházak nagy részének berendezése ugyanis szükségkópen olyan, hogy érthető ijedelmet okoz mindenkiben az oda beszállittatás gondolata. Ha tehát köztudomásra jut, hogy minden kolera- gyanús ember ezekbe a kórházakba kerül, természetszerűleg titkolni fogja mindenki baját s rejtekhelyeken fogja magát vonszolni mindaddig amig teljesen le nem veszi lábáról a ragály. Ezzel pedig nemcsak saját életét veszélyezteti, hanem az egész lakosságot is, mert betegségének egész titokban tartott időszakában ellen- őrizlietlenül szórja el a fertőző anyagot. Célszerű megoldásnak az látszik tehát, ha köztudomásra jut, hogy feltétlenül kórházba kerül, aki eltitkolja baját, vagy nem hajtja végre a fertőtlenítő intézkedéseket. Az ellenben, aki a legkisebb gyön- gélkedésre nyomban jelentkezik és pontosan fertőtlenít, házi ápolásban hagyható. Ezzel elérjük, hogy mindenki sietni fog a jelentkezéssel s a fertőtlenítésben is segédkezet fog nyújtani, tudva azt, hogy a kórházba szállítást ez által kerüli el. Maga a fertőtlenítés konstatált betegeknél igen egyszerű. Ágyba kell fektetni, szigorúan megtiltani, hogy szobáját elhagyja s valamely csuport bocsájtani rendelkezésére, amelybe megfelelő mész töltendő. Használat után a csupor tartalmát azonnal úgyszintén mésszel és nyers karbollal bőven desinficiált emésztő gödörbe kell dönteni s amennyiben a beteg ágyát, ruházatát és a földet is beszennyezte volna, azt is nyomban fertőtleníteni. A család tagjait a lehetőséghez képest kell a betegtől elkülöníteni. Mindenesetre gondosan kell megmagyarázni mindenkinek, hogy a fertőzés csak a szájon történhetvén, kezüknek és az élelmiszerek tisztántartására a legnagyobb gondot fordítsák s általában az adott utasításokat pontosan hajtsák végre. Idegeneket természetesen szigorúan távol kell tartani a beteg szobájától s lehetőleg az egész udvartól. Arról ellenben gondoskodni kell, hogy a beteg egy vagy több családtagja részéről megfelelő ápolásban részesüljön. Mindmegannyi olyan teendők, amelyeknek elrendelését
