Circulares literae dioecesanae anno 1913. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII.
140 lása óta alelnökét, SJcarda József prépostplébánost a Mindenható az élők sorából elszólitotta. E veszteség nemcsak a Ivözp. Bizottságé, hanem az egész intézményé, miért is kérem a T. K., hogy rójja le az elköltözött iránti háláját azzal, hogy érdemeit elismerve jegyzőkönyvileg adjon kifejezést afölötti őszinte fájdalmának, hogy az elköltözöttben legjobbjainak egyikét immár nélkülözni kénytelen. A Közp. Bizottság tagjai sorából hárman léptek ki: dr. Lőrincz Gyula, ki állásáról leköszönt, Boda Gábor, ki nyugalomba vonult és dr. Machovich Gyula, ki esztergomi kanonokká promo- veáltatott. Mindhárman lelkesen működő tagjai voltak a Bizottságnak, kik intézetünket a legnagyobb hálára kötelezték. Elhalálozás és kilépés folytán 4 póttagnak behívása vált szükségessé, kik közül Kazacsay Arpád pozsonyi kanonokká neveztetvén ki, b. e. Tálos Gyula székesfővárosi plébános pedig elhaláloz- ván, a helyzet úgy alakult, hogy a jelen közgyűlésnek feladatai közé tartozik, a Közp. Bizottság számára egy rendes és 5 póttagnak három évre terjedő megbízatással való megválasztása. A Közp. Bizottság az eddig követett nyomokon haladva elérte azt, hogy ebben a 3 esztendei ciklusban sem történt intézkedései ellen egyetlen egy esetben sem felebbezós. A Közp. Bizottság a tagsági dij fizetésének következetes és konok megtagadása miatt egy esetben volt kénytelen a 11. §-ban foglalt szigorú intézkedések alkalmazására. A 40. § alkalmazására — t. i. a nem az egyházmegye kötelékében eltöltött papi működéseknek beszámítására a Közp. Bizottságnak 15 esetben nyílott alkalma. Összesen 168 év 11 hó számíttatott be a kérvényezőknek. Tisztelt Közgyűlés! Nagy hibát követnék el akkor, ha a jelen alkalommal nem irányítanám becses figyelmöket egy aggastyán felé, ki 20 éven át vezérünk, a nyugdíjintézet létesítője, Atyánk volt, ki tőlünk való elválásának perceiben az apostollal igy szólt hozzánk : „Úgy voltunk köztetek, mint a kisdedek, mint a dajka, ki fiait táplálja, úgy ragaszkodtunk hozzátok, és óhajtva akartuk nektek adni nemcsak az Isten evangéliumát, hanem életünket is, úgy megkedveltünk titeket.“ (Thessz. I., 2., 7., 8.) Bensőséges tisztelettel, igaz őszi nte hódolattal hajtom meg elismerésünk és hálánk zászlaját főmagasságú Vaszary Kolos bíboros úr előtt kérve Istent, hogy kegyelmének fényével aranyozza be életének hátra lévő napjait! Végül fel kell említenem Tisztelt Közgyűlés, a Közp. Bizottságnak az intézet alapszabályainak módosítására vonatkozó tevékenységét is. E módosításokra a gyakorlat és a megváltozott körülmények szolgáltattak okot. Nem szándékozom ehelyütt azokra részletesen kiterjeszkedni, mert a módosítási tervezet benyújtásánál lesz rá alkalmam, hanem csak azt akarom megemlíteni, hogy a nyugdijaknak az alapszabályok módosítási tervezetében említett méreteken felül való emelését azért nem tartotta ezúttal indokoltnak • a K. B., mert csak 10 éves intézményünket nem akarta esetleges anyagi válságoknak kitenni. Számolnunk kellett az intézet jövedelmével és azzal a körülménnyel, hogy a nyugdíjazottaknak numerus claususa nem lévén, újabb és sürgős nyugdijazta- tásokra is el kell készülve lennünk. Némi nyugdíjemelést azonban java
