Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
188 A kartársaknak örömben és bánatban, jólét és balszerencse idején egyaránt őszinte, áldozatkész szere tetet kellene egymás iránt táplálniok és tanusitaniok. Oly kötelességnek kellene ezt tekin- teniök, amelyek teljesítése körül vetélkedve kellene versenyezniük. Ennek ellenében azonban azt tapasztaljuk, hogy a kartársi szeretetet a legtöbben oly élvezetnek tartják, amelyről tudni kell lemondani ! Nem tévedek talán, ha ezek után az igazi altruisztikus érzések hiányában keresem legfőbb okát azon társadalmi intézmények lassú fejlődésének, amelyek a kath. tanítóság létküzdelmeinek csökkentését, anyagi terheinek könnyítését és szülői gondjainak enyhítését célozzák. Az altruisztikus érzéseket felkelteni és meggyökereztetni a szivekben, nem könnyű feladat. Csaknen két évezred óta sürgeti már az isteni parancs: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. Mégis minő távol állunk még e parancs általános teljesítésétől! A kath. tanítóságnak azonban, amely a serdülő nemzedék lelkületének kialakítására van hivatva, buzdító példával kellene e tekintetben is előjárnia. A tanítóságnak 90%-a talán — hála Istennek — nincs a segély alapra ráutalva. Ennélfogva felkarolásának szükségességét tapasztalatból nem ismeri. Ne feledje azonban, minő számosán vannak a pályatársak között, akik jótéteményeit igénybe venni kénytelenek! Ne zárkózzék el tehát egyetlen kath. tanférfiu sem attól, hogy lerójja kartársaival szemben a kollégiális szeretetnek azt a csekély adóját, amelyet az alap támogatása vállaira ró. Midőn ez ünnepies alkalmat felhasználom arra. hogy e kéréssel forduljak a kath. tanitói karhoz, szivem egész melegével üdvözlöm a közgyűlés m. t. tagjait és kérem, hogy a, tanácskozást szives érdeklődéssel kísérni és bölcseségükkel termékenyíteni méltóztassan ak. Machovich Izidor és Házv Ferenc megköszönvén az elnöknek a megnyitó által is ékesen tanúsított szives jóakaratát, fáradságot nem kimélő ügybuzgóságát, a beszédnek a jegyzőkönyvben való felvételét, valamint a „Népnevelő"-ben való közlését indítványozzák. A bizottság az indítványt egyhangúlag és lelkesedéssel elfogadta. ILI. Elnök felkéri a bizottságot, hogy kebeléből jegyzőt válasszon. A bizottság egyhangúlag Bertalan Vincét választja meg jegyzőül. IV. Elnök mielőtt — úgymond — a gyűlés tárgysorozatára térne át, egy szomorú kötelességet teljesít. Néhány napja csak, hogy Samassa József bihomok egri érsek a jobblétre költözött és vele sírba szállott utolsó tagja annak a püspöki karnak, amely a segélyalapot nagylelkűen létesítette. Indítványozza, hogy a. kimagasló egyházfő emlékét a bizottság a jegyzőkönyvben megörökítse és kegyeletes részvétét az új egri érsek úr előtt tolmácsolja. A részvét az alábbi táviratban Ion kifejezve. „Nagyméltóságú Szmrecsányi Lajos érsek úrnak, Eger. Samassa József nagynevű bibornok elhunyta felett, akivei az országos katho- likus segély alapot megteremtő püspöki kar utolsó tagja költözött a boldogok honába, mélyen érzett fájdalmát nyilvánít\
