Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIX.

— 186

Besztercebánya Béres András besztercebányai tanítót, — Eger főegyházmegye Szőke Sándor egri képezdei tanárt, —• Erdély egyházmegye Matskásy József gyulafehérvári róm. kath. tanítót, — Esztergom főegyházmegye Bertalan Vince nyug. képezdei tanárt, — Kalocsa főegyházmegye Sárközi Sándor csurgói tanítót, Székesfehérvár egyházmegye Házy Ferenc dinnyési tanítót, — Szatmár egyházmegye Jankovics János szatmár-németi nyug. igazgató-tanítót, •—- Szombathely egyházmegye Fejes János szombathelyi püspöki iskolai tanítót, — Veszprém egyházmegye Rusznyák Ferenc hajmáskéri kántortanítót. — Jelen voltak még : Fekete Árpád a segély-alap titkára; továbbá mint vendégek : Ember Károly lovag, a „Népnevelő“, Urbányi E. József a „Keresztény Tanító“, Wohlmuth Ernő a „Szociális Közlemények“ szerkesztője, Hainisch János a Keresztény Tanító Egyesület elnöke, Pelczmann Endre a nevezett egyesület titkára, Gryőrffv János budapesti igazgató-tanító, Lamoschitz József tanár Temesvárról, Bobory János monori kántortanító, Kocsán Károly ud- vardi és ifj. Bertalan Vince kemencei tanítók.

Elnök a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést:

Mélyen tisztelt Közgyűlés!

Lelkes felszólalás jelent meg néhány nap előtt az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap érdekében. Sajnálattal látja az érdemes szerző, hogy nem örvend az alap oly nagy mérvű pártolásnak, aminőt joggal megérdemelne. Panaszkodik az érdeklődés- hiány és közöny miatt, amely a segélyalappal szemben tapasztalható. Fürkészi e jelenségek okait is és azon nézetének kölcsönöz kifejezést, hogy a kath. tanügy munkásai nincsenek kellőleg tájékoztatva az alap felől.1

Nem lehetetlen, hogy Házy Ferenc úrnak igaza van. Mindazáltal nem habozom idevonatkozó kétségemet nyíltan bevallani.

A magyar kath. tanítóság értelmisége és képzettsége mellett alig vagyok képes feltételezni, hogy tudomást ne szerzett volna oly intézményről, amely immár közel négy évtized előtt, kizárólag a tanítói kar javának előmozdítása céljából létesült. Alapszabályai 2. §-ának tanúsága szerint u. i. az alapító (100 korona), pártoló (40 korona) és rendes tagok (évi 2 korona) dijaiból oly feladatokat törekszik megvalósítani, amelyek igen közelről érintik a tanítóság anyagi érdekeit.

Szinte hihetetlen, hogy legyen kath. tanító széles e hazában, aki előtt mindeddig ismeretlen maradt az az országos alap, amely

aj a rendes tagok gyermekeit ösztön- dijakkal támogatja;

b) az özvegyek, árvák, esetleg keresetképtelen nagykorú utódok létfentartási gondjait anyagi hozzájárulással könnyíti:

c) a netán munkára képtelen rendes tagokat segélyezésben részesíti és

d) orsz. kath. tanítói árvaház és főiskolai tápintézet felállításával szolgálatokat tenni óhajt a kath. tanítóság társadalmi helyzetének.

Annak a minden esetre igen sajnálatos ténynek az okát ennélfogva, hogy a segélyalap a kath. tanítóság létszámának csak mintegy 10%-át tisztelheti tagjai között, alig lehet a tájékozatlanságra hárítani.

1 Népnevelő. XVIII. évf. 34. sz.