Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

90 ján — analogia utján — megfelelően ki­egészíthető. Erről van szerencsém a főtiszt. Fő­hatóságot, megfelelő további élj árás végett, értesíteni. Budapest, 1911. évi január 23-án. Zichy. 1845. sz. Tanítók patronage­tevékenysége A m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minisztertől. 16785. szám. Körrendelet. A magyar állam törvényhozása az el­hagyott, az eddigi környezetükben er­kölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermekeknek, továbbá a bűntet­tes gyermekeknek és fiatalkorunknak a munkás társadalom számára megmentése érdekében, a legutóbbi évtizedben nem­zetünk jövője szempontjából felette fon­tos törvényeket alkotott. Múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy a tanítók figyelme e törvényekre és az e törvények végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendeletekre reáirányit- tassék és hogy a tanítók megismertesse­nek azzal a társadalmi mozgalommal, szervezkedéssel és munkálkodással, amely az ország különböző részeiben a végből folyik, hogy e törvényes rendelkezések nemes intencióinak, az életben minél si­keresebb megvalósítása előmozdittassék, mert nem kételkedem a felett, hogy ha a tanítói kar teljesen tisztában lesz a tennivalók nagy jelentőségével és az abban való közreműködés módozataival, akkor a tanítók a munkálkodásokban örömmel és oly arányban fognak részt venni, amely mértékben az elhagyott és erkölcsi rom­lás veszélyének kitett vagy züllésnek in­dult, továbbá a bűntettes gyermekeknek és fiatalkorunknak, a munkás társadalom javára megmentése, nemzetünk jövője szempontjából jelentős és amely mérték­ben az ily mentő munkában való közre­működés a tanítóknak, mint hazánk ifjú­sága nevelőinek, erkölcsi kötelessége. I. Hivatali elődöm az 1909. évi 78395. V. K. szám alatt kelt és a min­dennapi tankötelesek erkölcsi nevelésére vonatkozó körrendeletében élénken rá­mutatott arra az általános tapasztalatra, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok közt a létfen tartás nehézségei, de saj­nos, igen gyakran a kötelességérzet meg- lazulása, az élvezethajhászat és a léha­ság, a szülőket nemcsak a gyermekek szeretetteljes gondozásától elvonják, de azokkal szemben sokszor durva, sőt ke­gyetlen bánásmódra ragadják úgy, hogy a gyermekek nem ritkán már kisdedko­rukban elhagyatva élnek, aminek termé­szetes következménye, hogy nemcsak erkölcsi ség ük, hanem fizikai jólétük is komolyan veszélyeztetve van. A nagy társadalmi bajnak, sőt ve­szedelemnek elhárítására becses útmuta­tásokat adott hivatali elődöm a most említett körrendeletében a tanítóknak, mint akik legközelebb férhetnek a gyer­mekekhez, hogy növendékeikkel nem­csak a tanítás ideje alatt, hanem azon­kívül is egyaránt lelkiismeretesen foglal­kozzanak. Ugyancsak hivatali elődöm az 1909. évi december hó 16-án 149.500. V. K. szám alatt kelt körrendeletével, tájékoz­tatta már az iskolai hatóságokat mind­azokról a teendőkről, amelyek a büntető törvénykönyvek módosításáról és kiegé­szítéséről szóló 1908. XXXVI. t.-c. (Bün­tető Novella Bn) folytán a bűntettes tan­köteles gyermekek és a fiatalkorúak meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom