Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
70 Congr. Cone, die 11 Maii anni 1904 editi et in Cire. litt, die 2 Januarii anni 1905 communicati mandavimus. In singulis nempe ecclesiis habeatur liber intentionum, in quo manuales Missae a fidelibus traditae ex ordine cum eleemosynis recenseantur et simul earum satisfactio signetur. Dominis vicearchidiaconis autem injungimus, ut occasione revisionis rationum aut visitationis ecclesiarum diligenter inspiciant, utrum hujusmodi liber adsit. Sed insuper quivis sacerdos tum persolvendas tum persolutas intentiones clare et lucide in peculiari libro adno- tet, ut ipso mortuo dubia omnia excludantur. Tenore citati Decreti S. Congr. Cone, mandamus demum, ut omnes ad Missarum onera implenda obligati Missas residuas, quas persolvere non possunt, Officio archidioecésano tradant ac mittant. Haec obligatio Missas tradendi Ordinario pro Missis fundatis aut alicui beneficio adnexis adest in fine illius anni, intra quem onera impleri debuissent; pro Missis vero manualibus obligatio eas deponendi incipit post annum a die suscepti oneris, si agatur de majori Missarum numero. Monitos ac pie sollicitos esse volumus omnes archidioecesis Nostrae sacerdotes, ut in re tam sancta non solum a vetitae pactionis labe, sed etiam ab omni quaestus et illiberalitatis specie longissime absint atque augmenti taxae pro Missis manualibus nunc statuti prudentem usum faciant. Etenim, etsi aequum sit, ut qui altari inservit de altari vivat, nihilque nisi honestum reperiatur in usu illo, quo fideles de peculiari sacrificii fructu applicationem petentes, sacram stipem, non quidem in sacrificii pretium, sed unice pro sacerdotis sustentatione, ultro eidem offerunt; exeerabilius tamen nihil committi posset, quam de ipsis piis oblationibus, quibus eleemosynae character inest, mercimonium facere. A modern paedagogiai irányzat nem elégszik meg a tanköteles gyermekek oktatásával. A közművelődést széles rétegekben óhajtván terjeszteni, az elemi iskola alapvető ismereteit megújítva, megerősítve, kibővítve átviszi az elemi iskolából kikerült ifjúságra is, hogy a nemzeti élet jövendő munkásai a nemzeti fejlődés sokoldalú igényeinek képesek legyenek megfelelni. Ezt a célt tartotta szem előtt a tanügyi kormány, amikor az 1902. évi 21015. számú rendeletével felvetette az állami és községi elemi iskolákkal kapcsolatosan szervezendő ifjúsági egyesületek eszméjét, hogy ezek révén az ismétlő iskolából kikerült ifjúság élete 21 éves koráig az iskola jótékony gondozása, ellenőrző hatása alatt maradhasson. Az ifjúsági egyesületek célját megjelölő és működését irányitó alapszabályok szerint ezen egyesületek azt a célt szolgálják, hogy az iskolából kikerült ser- dültebb ifjúság a fejlettségéhez mért előadások, felolvasások, közhasznú ismeretek népszerű, tehát egyszerű, világos terjesztése, dalkör alakítása, színi előadások s más alkalmas játékok rendezése által az iskolában szerzett ismereteiket gyara- pithassa, kedélye, lelke, nemesittessék, hazafias, vallás erkölcsös felfogásában erősittessék, a nem magyar ajkuaktól lakott községekben az iskolában elsajátított magyar beszédben tovább gyakoroltassák. Oly szép cél, hogy ennek 573. sz. Ifj usági egyesületek alakítása.
