Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
III.
23 Üdvözítőt. Szivük ártatlansága bőven pótolja hitismereteik tökéletlenségét. Kedves keresztény szülők! mély hálával tartoztok X. Pius pápának e tanitásá- sáért és rendeletéért. Melyik szülő ne óhajtaná legforróbban gyermekét úgy felnevelni, hogy szeresse a jót, megvesse a bűnt, hogy szerény, engedelmes, tisztelettudó, tiszta szivű legyen, hogy fékezni tudja szenvedélyeit? De ki hajlíthatja és terelheti ily irányba hathatósabban a gyermek fogékony lelkét, mint az Oltári szentségben élő Jézus? Ezért kívánja Szentséges Atyánk, hogy gyermekeiteket, keresztény szülők, mennél korábban vezessétek a legfelségesebb Oltáriszentsóghez. Ha a növénynek friss hajtásai rászorulnak az ég harmatára s a vízre, hogy azzal belső életnedvüket gazdagítva erőteljesebben tovább fejlődhessenek: akkor mennyivel inkább szüksége van a gyermek lelkének arra, hogy már eszének, szivének, vágyainak első hajtásait átjárja és erősítse a szentségi Jézus szivéből lakadó kegyelmeknek természetfölötti életnedve. Mikor a szent áldozásban az Üdvözítő a gyermek szivébe száll, akkor nemcsak magához hívja, nem csupán magához öleli, nemcsak megáldja azt a gyermeket, mint ahogy az evangélium szerint egykoron oly nagy szeretettel ölelte magához és áldotta meg Izrael gyermekeit. A szent áldozásban Krisztus Urunk többet tesz a gyermek leikével: behatol lelkének mélyébe, lefoglalja szivét, nemesíti s felemeli legbensőbb gondolatait, érzelmeit és mint jó pásztor az élet kenyerével, saját testével és vérével táplálja, erősiti a gyermek lelkét sokkal nagyobb odaadással, mint amilyennel az anya táplálja tejével újszülött magzatját. És ha az Oltáriszentségben élő Jézus már abban a korban egyesül a gyermek szivével, amelyben kezdetét veszi a gyermek vallási és erkölcsi élete: nem lesz-e ez a korán végzett első szent áldozás a legbiztosabb alap a gyermek további fejlődéséhez? nem lesz-e ez a legjobb előkészület későbbi életéhez? Az ártatlanság ünnepi köntösében az ész hajnalhasadásakor végzett első szent áldozás nem múlhat el anélkül, hogy mély nyomot ne hagyjon a gyermek lelkében. A személyes bűntől érintetlen szívben a legfogékonyabb s legtermékenyebb talajra talál Jézus szeretete. Kifakad belőle a vágy újabb egyesülés után. Megerősödik benne a vonzódás sűrűbb, gyakoribb szent áldozás után. Ily módon a korán végzett első szent áldozás hatása alatt új nemzedék fog felnövekedni, mely e mennyei lakoma édességétől eltelve, nem fog kívánkozni a bűnös élvezetek után, mely az erősek kenyerével táplálkozva nem fog ellankadni az élet küzdelmeiben, nem fog megtánto- rodni a romlottság kisértései között. Azt a nevelést, melyet így Krisztus Urunk maga kezd meg és folytat a gyermek ártatlan lelkében, semmiféle más nevelés sem pótolhatja. Ne gondoljátok keresztény szülők, hogy gyermekeiteknek már vallásos és erkölcsös nevelést adtatok, ha őket az iskolákban a hitoktatók gondozására bíztátok. Nem, keresztény hívek, ha gyermekeitek szent hitünk minden titkának mélyére is hatoltak volna, ha hitük oly erős is volna, hogy hegyeket emelhetne fel: mindezen tudásnak mi értéke sem volna
