Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIV.

151 él, hogy a széles kutatásra valló, a fran­cia közoktatás ügyét oly szomorúan jellemző s bennünket kath. tanférfiakat oly közelről érdeklő magvas megnyitó, minél szélesebb körben leendő terjesztés céljából, az alap terhére külön sokszoro- síttassék és az összes magyarországi tanítói egyesületeknek a közgyűléseken leendő felolvasás végett megküldessék. A közgyűlés mindkét indítványhoz egyhangúlag hozzájárul. III. Jakubovics Sándor napirend előtt kérdést intéz az elnökhöz, vájjon van-e valamely intézkedés arra nézve, hogy a Segélyalap középponti bizottsága a kath. Tanügyi Tanácsban képviselve legyen vagy viszont. Elnök azt válaszolja, hogy erre nézve semmiféle rendelkezés nem foglaltatik az alapszabályokban. IV. Elnök azután felkéri a bizott­ságot, hogy kebeléből jegyzőt válasszon. A bizottság egyhangúlag Bertalan Vincét választja meg jegyzőjéül. V. Elnök bemutatja a bibornok herceg-primás 0 Eminenciájának a múlt évi augusztus hó 27-én tartott közgyűlésről felvett és hozzá beterjesztett jegyző­könyvre adott kegyes válaszát, amelyet a jegyző egész terjedelmében felolvas. „6803/1910. szám. Méltóságos és Főtisztelendő Dr. Walter Gyula úrnak, v. Püspök, az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap elnöke Budapesten. A magyarországi latin- és görög szertartásé róm. kath. tanítók Segélyalapja középponti bizottságának 1910. évi aug. hó 27-én megtartott XXVI. közgyűléséről fölvett jegyzőkönyvet őszinte örömmel es teljes megnyugvással vettem tudomásul. Midőn a jegyzőkönyvben foglaltakat ezennel jóváhagyom, egyben szívből kívá­nom, hogy a katholikus tanítóság javára hivatott áldásos tevékenységű egyesület a jövőben is minél dúsabb sikerekkel munkál­kodjék. A láttamozásommal ellátott jegyző­könyvet / alatt tisztelettel visszaszármaz­tatom. A középponti bizottság tagjainak el­ismerő köszönetemet nyilvánítva, őszinte nagyrabecsüléssel maradok Budapesten, 1910. évi nov. hó 25-én Kolos, s. k. bibornok-éŕsek.“ Ő Eminenciája ezen elismerő és buzdító magas leiratát mély hódolattal vette a bizottság tudomásul. VI. Elnök ezután terjedelmesebb jelentést tesz az „Orsz. Kath. Tanító Árvaház“ ügyéről. Előterjeszti, hogy az „Orsz. Kath. Tanítók Árvaház“ iránt való érdeklődés szélesebb körű felkeltése céljá­ból a f. évi július hó 5-én a magyarországi róm. kath. tanítók negyedik egyetemes naggyűlésen felolvasást tartott és a követ­kező határozati javaslatokat ajánlotta a kongresszus figyelmébe. A javaslatok egy­hangúlag elfogadtattak. Nevezetesen: 1. Az egyetemes gyűlés az „Orsz. Katii. Tanítói Árvaház“ ügyét magáénak tekinti és kedves kötellességének tartja, hogy létesítését minden lehető módon előmozdítsa. 2. Alázatosan kéri a nm. Püspöki Kart, kegyeskedjék megengedni, hogy a kath. iskolákban — önkéntes adományok gyűjtésére — perselyek állíttassanak. 3. Esedezik a nm. vall. és közokt. magy. kir. miniszter úrhoz, hogy az árva­ház javára a vallásalapból 15—20 éven keresztül évenként 10—12000 kor. segélyt nyújtani méltóztassék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom