Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
63 1131. sz. A magyar nyelv tanításának terve a nem magyar tannyelvű iskolák részére. A nagyméltóságu m. kir. vall. és közokt. miniszter ur múlt 1908. évi november hó 14-én 120.000. szám alatt a következőkről értesít. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-c. 19. §-a jogkörömbe utalja a hitfelekezeti iskolai fenntartók meghallgatásával oly tanitásterv megállapítását, amely szerint és az általam kijelölt óraszámban a nem magyar tanitásnyelvü elemi népiskolákban a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában oly mérvben tanítandó, hogy: „a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztévol gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni.” A törvény által reám ruházott ezen feladatnak teszek eleget, midőn a hitfelekezeti iskolafenntartók előzetes meghallgatása után kiadom azt a tantervet, mely a törvény által kitűzött cél elérése végett agy a tanítás anyaga, mint a ráfordítandó heti óraszám tekintetében Jcötele- zően irányadó a magyar nyelv tanításánál mindazon elemi népiskolákban, melyeknek tanitásnyelve nem a magyar nyelv. E tanterv általánosan kötelező erejére nézve megjegyzem, hogy annak meg nem tartása, vagy az óraszám csökkentése, ép úgy mint a magyar nyelv tanításának eredménytelen volta, ha az a tanító hibájára vezethető vissza, a tanítóval szemben az 1907. évi XXVII. t. c. 22. §-ának 1. a) pontjába ütköző fegyelmi vétség tényálladékát állapítja meg s hogy amennyiben a tanító ezen hibájában olyan nem állami hatóságnak, melynek rendelkezési joga több iskolára kitérjed, vagy a lelkésznek részessége meg- állapittatnék, a hivatkozott törvény 26. és 27. §§-ainak alkalmazását szigorúan keresztül fogom vinni. Midőn erre kötelességszerüen ráutalok, teszem azt abban a meggyőződésben, hogy a főtiszt. Főhatóság is tudatában van annak, miként a törvény lelkiismeretes végrehajtása az egész nemzetnek érdekében áll, mert csak igy lesz elérhető, hogy a magyar nyelv a haza minden polgárának közkincsévé váljon és azért számi tok rá, hogy a tanterv minden rendelkezésének a hatósága alá tartozó nem magyar tannyelvű népiskolákban mielőbb a legkomolyabban és legeredményesebben érvényt fog szerezni és reményleni merem, hogy a megtorlás szüksége beáll an i nem fog. E várakozásomat annál nyomatékosabban kell hangsúlyoznom, mert noha a kir. tanfelügyelőkhöz intézett rendeletemben jeleztem, hogy az uj tanterv fokozatos életbeléptetésénél méltányosan számolni kell a kezdetnek és átmenetnek nehézségeivel — mindazonáltal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy már most szigorúan megkövetelendő minden tanitótól, hogy tanítványaival az általa eddig használt tanterv mellett elért eredmény alapján az uj tanterv céljait mihamarább megközelitse. Az uj tanterv teljes végrehajtásának számonkérése a kir. tanfelügyelőkre nézve azonban csak az 1910/11. tanév folyamán, illetve azt követőleg válik jogosulttá. A tanterv általános jellemzése céljából csak annak említésére szorítkozom, hogy az az egy tanitós hatosztályu népiskola typusának szemmeltartásával minimális, azaz oly tantervnek készült, melynek követelményei úgy a- heti óraszám, mint az elvégzendő tananyag tekintetéből a legkedvezőtlenebb helyzetű
