Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVI.

184 képviselt dr. Hermann József felperesnek dr. Simonyi Semadám Sándor ügyvéd ál­tal képviselt Esztergomi főegyházmegye I. rendű és dr. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás II. rendű alperesek ellen 2600 kor. évi tartás és jár. iránt a buda­pesti kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az 1909. évi április hó 8. napján 9302. sz. alatt kelt végzéssel el­intézett és felperes felfolyamodására a budapesti kir. Ítélőtábla által 1909. évi julius hó 12. napján 5734. sz. alatt kelt- végzéssel megvizsgált rendes perét, fel­peres további felfolyamodása folytán 1909. évi szeptember hó 30-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén, következő végzési hozott: A másodbiróság végzését helyben­hagyja s felperes ügyvédjének felfolyamo- dási munkáját fele irányában 20 koroná­ban megállapítja. Indoltok: Felperes keresetében mint az eszter­gomi főegyházmegyébe tartozó áldozó pap I. rendű alperes főegyházmegyét s a II. rendű alperes hercegprímást mint megyés püspököt 1907. évi október hó 16-tól számítva évi 2600 kor. és járulé­kainak megfizetésére azért kéri kötelezni, mert a jelzett napon az eddig általa be­töltött Selmecbányái segédlelkészi állásra más káplán küldetett ki anélkül, hogy ő valamely más egyházi állásra alkalmaz­tatott, vagy pedig fenntartásáról más módon gondoskodás történt volna, s mert e keresetbe vett évi járadék az általa él­vezett segédlelkészi javadalmazás értéké­nek megfelel. Alapítja pedig keresetét egyfelől egyházi törvényekre, amelyeknek értelmében az egyházmegye és annak fő­papja az egyházmegyébe tartozó felszen­telt papok eltartásáról gondoskodni tar­toznak, — másfelől a B. és b. a. levelekre amelyek szerinte —r magánjogi szerződé­sek jellegével bírnak. Annak megbirálása, hogy az egyház­megye és a megyés püspök papjaik eltar­tásáról az egyházi törvények értelmében gondoskodni tartoznak-e és mily módon? a polgári bíróságok hatáskörébe nem tar­tozik ; a B. és b. a. levelek pedig felpe­res és az alperesek közt magánjogi elbí­rálás alá tartozó szerződéses viszonyt meg nem állapítanak s polgári bíróság előtt érvényesíthető követelés alapjául nem szol­gálhatnak. A B) a. levél ugyanis csak azt tar­talmazza, hogy a II. r. alperes mint az esztergomi főegyházmegye főpásztora fel­perest, aki akkor más egyházmegyébe tartozó áldozár volt, Bars-Verebélyen ideig­lenes minőségben segédlelkésznek alkal­mazta, — a C) a. levélben pedig a II. r. alperes arról értesíti a felperest, hogy őt az esztergomi főegyházmegye papjainak sorába felvette s eddigi alkalmazásában meghagyta. A II. r. alperesnek ezek a rendelkezései egyházi főhatóságából folyó rendelkezéseket képeznek, amelyekből mint ilyenekből polgári peruton magánjogi igé­nyek nem érvényesithetők. Az előadottak alapján az alsóbirósá- gok a kereseti követelésre nézve a bírói hatáskört helyesen szállitván le: a másod- bíróság végzése az itt felhozott indokok­nál s a perköltség iránti rendelkezésében az elsőbiróság végzésének a polg. prdts. 251. §-ára alapított indokolásánál fogva helybenhagyandó volt. Kelt Budapesten, 1909. évi szeptem­ber hó 30. napján. Bernáth Géza s. k. Isivánffy József s. k. előadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom