Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIII.

145 de SS. Corde). A tüzet, mellyel éleszt­hetjük a szeretetet s irgalmas szeretetre gyulaszthatj uk szivünket, itt hagyta szá­munkra az Oltáriszentségben. „Desiderio desideravi hoc pascha manducare vobiscum, antequam patiar.“ (Luc. 22, 15.) Ettől a kívánságtól ég most is ezen szentséges Szív. Öntsük ki előtte bizalommal keser­vünket, tárjuk fel lelkünk nyomorúságát, híveink szükségletét. Oh mily különös jelenség egy valódi papi szív. Mennyi aggodalom nyomja, mennyi szorongatás környékezi! Mennyi követeltetik tőle, mily rendkívüli kiváló­ságokkal kell annak tündökölnie! A kö­zönséges életszentség nem elégséges neki. Aquinói szent Tamás azt tanítja, hogy „ad idoneum exeeutionem ordinum non sufficit bonitas qualiscunque, sed requiri­tur bonitas excellens, ut sicut illi, qui ordinem suscipiunt super plebem consti­tuuntur gradu ordinis, ita et superiores sint in merito sanctitatis.“ Tehát már a kis- papnak tündökölnie kell erényekben a világi ember fölött. A subdiakonustól még nagyobb életszentség követeltetik. Ő már nemcsak a parancsok megtartására, hanem az evangéliumi tanácsok követé­sére van kötelezve. Még nagyobb fokban kívántatik ez a diakónustól. Az áldozó­paptól pedig már a tökéletes élet teljes­sége követeltetik. És az az életszentség! Hányféle mér­téke van annak is. Ha valaki a halálos bűntől tartózkodik, hitéhez, vallásához hű, egyházához ragaszkodik, parancsait meg­tartja és bizonyos ájtatossági gyakorlato­kat végez; azt már a közönséges felfogás szent életű embernek tekinti. Ez a mérték a közönséges világ mértéke. A szentatyák sokkal szigorúbban veszik a szentség mér­tékét. Arany szájú szent János szerint az életszentséget még nem teszi a bűnöktől való mentesség, hanem ahhoz kívántatik „quaedam eminentia et excellentia magna virtutum, praesentia Spiritus Sancti et bonorum opulentia.“ Tehát a valódi életszentséghez a bűnöktől való mentességen kívül kíván­tatik, hogy valaki az erények igen magas fokán álljon, telve legyen Szentlélekkel és bővelkedjék jó cselekedetekben. Ilyennek kell lenni a papi szívnek: tündöklőnek minden erénnyel, bővelkedő- nek jó cselekedetekben és megáldottnak a Szentlélek jelenlétével, hogy akivel a pap érintkezik, az a Szentlélek lehelletét érezze a pappal való társalgásból magára szállani. Az életszentség ezen magas foka felé törekedjünk állhatatos kitartással és ernye- detlen buzgósággal és tapasztalni fogjuk, hogy az üdvözlet, melyet szent gyakor­lataink kezdetén a kegyelmes főpásztor nevében Önökhöz intézni szerencsés vol­tam, valóra fog válni rajtunk: Az Atya­isten és az Úr Jézus kegyelme, irgalmas­sága és békesége velünk leszen és velünk fog maradni mindörökké. Amen. Az idei lelkigyakorlatokon részt vet­tek méltóságos dr. Rajner Lajos püspök és érseki helytartó úrral élükön: Bogisich Mihály vál. püspök, prelátus- kanonok Gfraeffel János prelátus-kanonok Poór Antal prelátus-kanonok Koszival István prelátuskanonok 5 Fábián János apát-kanonok Kereszty Viktor kanonok Bányász Endre plébános Dunakiliti Bauer Antal li. pléb. Nagykereskény Benes Márton h. plébános Berencsfalu

Next

/
Oldalképek
Tartalom