Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
69 tésére hivatkozással és a közlemények 7. a. visszazárása mellett értesítem a bizottságot, hogy az 1905. évi február 13-án tartott üléséből 210. kb. szám alatt hozott határozatát Lőrincz Sándor csikszentimrei plébános és Cseke Ferenc algondnok részéről benyújtott fellebbezés folytán megváltoztatom és Csikszentimre politikai községet, mint az ottani rém. kath. egyház kegy urát a templom kijavítási költségeinek viselésére, valamint a Lőrincz Sándor plébános költözködésével felmerült költségek megtérítésére kötelezem. Mert az ezen ügyben eldöntést igénylő azon kérdés megállapításánál, hogy a szent- imrei rém. kath. egyháznak a hitközség, avagy a politikai község-e a kegyura ? irányadóul a canonica visitatiot kellett venni. Ez ugyan kegyur gyanánt a paro- chiana communitast jelöli meg, de mivel Csikszentimrén a canonica visitatio szerkesztésekor más szervezett „communitas“, mint a községi nem létezett, a kegyúri jog alanyául is csupán a község vehető, a parochiana jelző közelebbi meghatározást képezvén, annak feltüntetésére, hogy a plébániai székhely községe a kegyur. Igazolja a felfogás helyességét a kifejlődött gyakorlat, amennyiben amidőn ezen tisztán latin szert. róm. kath. községben később időfolytával gör. katholikusok is ingatlanokhoz jutottak, ezek a kegyúri terhekben arány- lagosan és ellenmondás nélkül osztoztak, amiként azt a főszolgabíró által felvett tárgyalási jegyzőkönyv is igazolja, mely szerint az egyházi épületek építése céljából a közpénztárból teljesített kiadásokban a gör. katholikusoknak is részük volt. Nem dönti meg a politikai község kegyúri voltát a bizottság idézett határozatával helybenhagyott alsóbbfoku határozatnak azon érvelése sem, hogy az egyházi főhatóság a lelkészválasztások alkalmából kelt leiratban a róm. kath. hitközséget jelöli meg kegjmrnak és hogy a lelkészválasztási jogot a róm. kath. hitközség gyakorolta, mert eltekintve attól, hogy a kegyúri jogok gyakorlása olykor a terhek viselésétől elkülönítve is képzelhető, a püspöki leiratok címzése és a lelkészválasztási jognak a hitközség által történt gyakorlása érthető annak folytán, hogy Csikszentimre lakossága kizárólag katholikus, erre való tekintettel az ugyanazon egyedekből álló községet akkor, amidőn nem világi, hanem egyházi vonatkozású kérdésekről volt szó, — amilyen a papválasztás is, — a püspök nevezhette egyházközségnek. Legvilágosabban értelmezik azonban a canonica visitatiot és igazolják a politikai községnek kegyúri kötelezettségét a községi számadások, melyekből megálla- pitható, hogy az egyházi épületeken végzett helyreállítások a községi pénztárból teljesittettek egész a legutóbbi évekig; a politikai község saját beismerése szerint a koronkint Csikszentimrére kinevezett vagy megválasztott lelkészek költözkö- dési költségeit is a község fizette. Ezen a községi számadások alapján évről-évre számszerűleg is megállapítható kegyúri kiadások nem minősíthetők egyszerű segélyezésnek, mivel a község nem igazolta s nem is állította, hogy a bejelentett kegyúri szükséglet kielégítését akár elutasította, akár ennek mérvét leszállította, vagy az egyházi épületek javítását, fen- tartását, vagy újraépítését a plébánia 300 éves fennállása óta valaha is mellőzte volna. Mindezeknél fogva — valamint a gyergyókilyónfalvi és esikszentmihályi róm. kath. egyházak vitássá vált kegy- uraságának teljesen hasonló kérdéseiben,
