Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
I. LAUDETUR JESUS CHRISTUS! Krisztusban szeretett híveink! Szent öröm tölti el szivünket s irányítja tekintetünket ismét Róma felé, hol X. Pins pápa, Szentséges Atyánk, 1908. szept. 18-án pappá szenteltetésének ötvenedik évfordulóját üli. A gondviselés ötven év előtt vezette őt az oltárhoz, a szent kőhöz, melyen első szentmise áldozatát bemutatta, hogy valamikor ő maga alapköve legyen oltárnak s egyháznak a krisztusi szó erejében: Te Péter vagy, vagyis kőszál s e kőszálon építem föl anyaszentegyháza- mat. — Ötven éve szenteltetett föl s megindult szerető szívvel s buzgó lélekkel a Jópásztornak nyomaiban, ki őt Tombolóba káplánnak, Salzanoba plébánosnak, később mantuai püspöknek s velencei pátriárkának rendelte, hogy végre rábízza egész nyáját s hozzá is mint egykor Péterhez intézze a buzdító kérdést: szeretsz-e jobban, jobban mint ezek? Legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat! Hogyne örvendeznénk tehát e napon, a (Gondviselés ily nagy kegyelmének emlékünnepén? Hogyne örvendezne e napon a hívek nyája annak a pásztornak, ki a legfőbb tekintélyt atyai szeretettel párosítja s kinek készséggel engedelmeskednek s örömmel hódolnak a katholikusok milliói? Az ő ünnepe a mi ünnepünk, az ő öröme a mi örömünk. Hiszen a Péter szikláján épült háznak mi vagyunk lakói s ő a sáfárja s a pokol elleni harcoknak mi vagyunk megvívói s ő a vezérünk s ugyancsak a katholikus egyház Krisztus családja, mely a pápában tiszteli fejét; fej, sáfár, atya, vezér ő nekünk; ha tehát ő örvend, az a mi családi ünnepünk s ha ő győz, az a mi diadalunk. Szítsuk hát l 1858^1908.
