Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XX.

235 kétségtelenül nagyon örvendetes. Fénye­sen bizonyltja azt az igazságot, hogy valamint a mustármag terebélyes fává izmosodik, akként a legszerényebb kezde­ményezés is kellő támogatás és odaadó gondozás mellett tekintélyes intézménye­ket eredményezhet. Ha azonban figyelembe vesszük azo­kat a tényezőket, amelyeknek közremű­ködése az alap ezen növekedését előidézte, a sajnálkozás bizonyos érzete ébred keb­lünkben. Az alap fellendülése u. i. nagy részben a jótékonyságnak köszönhető. Annak a főnkéit gondolkozásnak és ne­mes érzületnek tulajdonítható, amely a kath. tanügy egyes bőkezű barátait arra indította, hogy nagyobb adományokkal vagy hagyományokkal gazdagítsák azt az alapot, amely a kath. tanítói kar anyagi gondjainak enyhítésére, anyagi terheinek könnyítésére van hivatva. Rendes tagjainak száma azonban, akiknek különösen hozzá kellene járul- niok az alap fejlesztéséhez és erősítéséhez, még aránylag mindig nagyon csekély. A múlt évi kimutatásban szereplő rendes tagsági dijak tanúsága szerint a kath. tanítói karnak alig egy tized része tagja annak a valóban áldásos célú intézmény­nek, amelynek jótéteményei már sok könyet szárítottak fel, sok panaszt némi- tottak el, sok égető sebre nyújtottak hegesztő balzsamot. A Segélyalap célja, rendeltetése, fel­adatai általánosan ismeretesek. Alapsza­bályai közkézen forognak. Működéséről évenként számadás terjesztetik a nyilvá­nosság elé. Alig hihető ennélfogva, hogy találkozzék tanférfiú széles e hazában, aki az alap létezése és törekvései felől kellő tájékozottsággal ne rendelkezzék. Alig lehet feltételezni azt is, hogy legyen oly munkása a tanügynek, aki értékük sze­rint ne méltányolná azokat a feladatokat és célokat, amelyeknek megvalósítását a Segélyalap kötelességévé tette. Jogos kíváncsisággal kutathatjuk en­nélfogva azokat az okokat, amelyek a kath. tanítói kar nagy részét visszatart­ják attól, hogy a Segélyalap köré tömö­rüljön és támogatása által megkönnyítse céljainak elérését. Kereshetjük annak a lehangoló jelenségnek magyarázatát, hogy a Segélyalap nem képezi még azt a közép­pontot, amely fontos anyagi érdekek elő­mozdítása tekintetéből a magyar kath. tanítói kar minden tagját egyesítené! Ha a m. t. tanítói kar anyagi hely­zete olyan kielégítő, olyan gondtalan és nyugalmas volna, mint aminőt fáradságos és közhasznú munkássága folytán méltán megérdemelne: nem kellene figyelmét némi anyagi előnyök biztosítására irá­nyítania. Ha ki volna a tanítói karra nézve zárva minden olyan eshetőség, amely a háztartás mérlegének egyensúlyát köny- nyen veszélyeztetheti: akkor nem kellene oly intézmények ótalmát keresnie, amelyek netáni zavarainak elhárítását szolgálják. Ha nem léteznének rá nézve azok a kü­lönböző jellegű és hatásaikban rendkívül eltérő csapások, amelyek a lét küzdelmeit hatványozva fokozzák: nem kellene arra törekednie, hogy a viszonyok kedvezőtlen alakulásai esetén reményt táplálhasson legalább némi mértékű kárpótlás iránt. A jelen körülmények között azonban, midőn a tan ügy munkásának élénken kell az anyagi gondok súlyát éreznie, misem indokoltabb, mint az az előrelátó gondos­sága, amelynél fogva melegen, lelkesen karol fel olyan intézményt, amely a sors mostohaságai közepett hathatós védelem­mel kecsegteti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom