Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVIII.
188 7292. sz. Szt. László- Társulat ajánltatik és főegyhm. igazgató]' a kineveztetik. lanok, vagy egyéb járandóságok a köz- igazgatási bizottságok részéről a javadalmi jegyzőkönyvben pusztán tanitói fizetéseknek minősittetnek. Szigorúan meghagyom ezennel, hogy amennyiben ezen fentemlitett javadalmak kántori minősége kótségkivül megállapítható, a közigazgatási bizottság sérelmes határozatát a nagy méltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál haladéktalanul fellebbezzék meg. Tudomására hozom tiszt, papságomnak, hogy dr. Walter Ggula prelátus, apát-kanonok urat, a budapesti középponti papnevelő-intézet kormányzóját a szent László-Tár salat egyházmegyei igazgatójává neveztem ki főegyházmegyém területén. Ezen kinevezés által is felélénkíteni óhajtom a szent László-Társulat fölöttébb korszerű működését főegyházmegyémben. Ismeretes kedvelt papságom előtt, hogy a szent László-Társulat célja: „a katholikus egyház közszükségei födözésé- hez hozzájárulni, főleg a) a Pápa 0 Szentségét különösen jelen, zaklatott állapotában segélyezni; b) a szűkölködő keleti, bármely szertartású római katholikusok- nak és ezek közt kivált az ott letelepedett magyaroknak nevelő, oktató s egyéb jótékony intézetek felállítására és föntar- tására segítséget nyújtani; c) hazánkban a szegényebb sorsú községekben egyházak építését és mind ezek, mind egyéb katholikus intézetek fenntartását gyámo- litaniA E hármas cél felé való törekvésével a szent László-Társulat oly nagyfontosságú feladatot teljesít, mely méltó arra, hogy az egész magyar katholikus társadalom részéről, különösen napjainkban, lelkes áldozatkészséggel felkaroltassék. Az Apostoli Szentszék sohasem szorult annyira a liivek anyagi támogatására, mint épen manapság, midőn egyrészről a szomorú francia kultúrharc következtében a szeretetadományok legbővebb forrásától fosztatott meg, s midőn másrészről a missiók örvendetes terjedése, valamint a világegyház kormányzatának nagyobb szükségletei folytán egyre jobban növekednek kiadásai. A kivándorlás sem volt soha oly tömeges mint napjainkban. Nemcsak az Amerikába való kivándorlás lett nemzeti veszedelemmé, hanem a keletre vándorló magyarok száma is folyton növekszik. Romániában mintegy 200,000 magyar katholikus ól szétszórva, akiknek gyermekei közül csak 1200 tanuló nyer 13 fiú és 5 leányosztályban magyar tanerők vezetése alatt kiképeztetést. Végül a hazai szegény egyházak és katholikus intézetek felsegélyezése sem volt soha oly égetően szükséges, mint korunkban. Hazánk latin szertartású katholikus egyházmegyéiben 1,200.000-et meghaladja azon hivek száma, akik 300— 3000-ig terjedően fiókegyházakban laknak és nélkülözik a rendszeres, állandó, közvetlen lelkipásztori gondozást. Igen sok ilyen fiókközségben hiányzik a kápolna, templom vagy iskola is, melybe a hivek legalább koronként összegyüjtlietők volnának. Eléggé jellemzi a templomhiányt azon további adat is, hogy egyedül a katholikus vallásalapból, amely évenként a kegy úr nélküli szegény templomokra alig költhet 80—90,000 koronát, oly mértékben érkeznek folyamodványok, hogy a kért segélyek messze meghaladják az egy millió koronát. Nagyok, igen nagyok a katholikus közsz ükségletek.
