Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
66 rán keresztül sem bírnak kenyérkeresethez jutni és ezeknek számát az évről- évre újabban képesítő-vizsgálatot tevők megint százával szaporítják. Ezen körülmény már most is súlyosan érezhető társadalmi bajt képez, — és ha a minden megengedhető mértéket meghaladó, a szükséglettel semmi arányban nem álló túltermelésnek ezen a téren idejében gát nem vettetik, akkor ez idővel még nagyobb bajoknak válhatik kutciális tekintetek, hanem magának a tanítás ügyének jól felfogott érdekében is szükségesnek tartom a magánvizsgálatoknak a lehetőség szerint való korlátozását. Ezen okfőből eredőleg a képző-intézeteket fenntartó illetékes hatóságokkal folytatott előzetes tárgyalások során létrejött megállapodások alapján, az 1907/8. iskolaév kezdetétől számítottan az ország minden jellegű óvónő-, elemi népiskolai I és polgári iskolai tanitónőképző-intézeteire forrásává. A képző-intézeteket mint rendes tanulónők nyilvánosan végző növendékek létszáma teljes mértékben kielégíti azt a szükségletet, melyet a különböző jellegű óvodák, népiskolák és polgári iskolák óvónőkben és tanítónőkben évenként igényelnek. A női tanerőknek magán-uton történő előkészülés alapján való képesítése tehát nem képezvén közszükségletet, a közérdek nézőpontjából nem is kívánatos: mégis a magán-uton vizsgázók nagyob- bitják évenként ijesztő mértékben ezen a téren a női szellemi proletáriátust. A mondottak dacára nem kívánom a nők előtt most még teljesen elzárni a képző-in tézeti magán tanulás útjait, de minthogy az eddig követett gyakorlat szerint az évenként többször tartott tömeges magánvizsgák különben is zavarólag hatnak a képző-intézetek tanulmányi rendjére ; minthogy továbbá a magántanulmány utján képesitést szerzett óvónők, tanítónők legnagyobb része, a dolog természeténél fogva, sem kiképzés, sem pedig tanítói készség és rátermettség tekintetében nem állhatnak azon a szintájon, amelyen a tanulmányaikat nyilvános utón végzett óvónők és tanítónők állanak, ennélfogva nemcsak a fentebb jelzett szonézve a következőket rendelem : 1. A magántanulók minden iskolaévben csak egyszer és pedig csakis az iskola-év végén bocsájthatók magánvizsI gálatra. 2. Az osztálymagánvizsgálatok csakis egy évi időközökben tehetők. 3. A tanképesitő-vizsgálatra való bo- csájtatáshoz szükséges egyévi gyakorlatnak csak az fogadható el, ha a jelölt hivatalos bizonyítvánnyal igazolja, hogy az egy évet nyilvános iskolában tanítással töltötte, vagy pedig, hogy egy éven keresztül olyan népiskolai magántanulót oktatott, aki azután nyilvános iskolánál jó eredménnyel vizsgázott. Óvónőjelöltek I nyilvános óvodában folytatott gyakorlatot tartoznak igazolni. Az úgynevezett hospitálás nem fogadható el gyakoi’lati működés számban, és ilyennek alapján képesítő-vizsgálatra senki sem bocsájtható. 4. Tekintettel azon körülményre, hogy a képző-intézet, mint szakiskola a képzés szükségszerű intensitásának fokozása nézőpontjából elkerülhetlenül megkívánja a növendékekkel való egyéni foglalkozást is, aminek lehetősége azonban az egyes osztályok növendékeinek nagy létszáma mellett teljesen ki van zárva; de arra való figyelemmel is, hogy az intézetek-
