Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XV.

192 gaszkodik férjéhez, a leggyöngédebb oda­adással gondozza gyermekeit s az egész családot, fölkarol minden szűkölködőt s anyai szeretettel veszi körül a nyomorban sinylődőket. Bőkezűségével s irgalmassá­gával különösen a szükség idején tűnt ki, midőn az éhező népnek megmentő je volt. Jöttek aztán szomorúsággal s gyász- szál teljes idők. Férje Palesztinába távo­zott és idő előtt elhalt, s most újból s annál erősebben föllángolt az irigység ellenségeinek lelkében s megfosztotta Erzsé­betet méltóságától s összes javaitól. Thu­ringia királyi vérből származott fejedelem­asszonya koldulásból kénytelen a saját s kisded gyermekeinek életét föntartani. Ebben a nehéz időben adta szentünk Isten akaratán való megnyugvásának, ellenségszeretetének, türelmének legfénye­sebb bizonyságait. S midőn idő jártával ismét szerencsésebb napok virradtak Erzsé­betre és a nyomortól s gyalázattól meg­szabadulhatott volna, még sem akart visz- szatérni a fejedelmi életre, hanem eltelve a vágytól hasonlóvá lenni a megfeszitett Jézushoz, utolsó lehelletéig önmegtaga­dással s bűnbánattal teli szigorú életet folytatott assziszii szent Ferenc rendjében. Már ebből a néhány odavetett jellemvo­násból is kitetszik, hogy a keresztény töké­letesség mily ragyogó példaképét tisztel­heti szent Erzsébetben különösen a női nemzedék; szüzeknek, hitveseknek, özve­gyeknek egyaránt fényes eszményképül tündöklik. Bár követnék őt minél többen ! Az ő követése a keresztény társadalomnak kétségen kivül igen nagy javára válnék, ítészünkről buzdítjuk a keresztény nőket, hogy törekedjenek szent Erzsébetnek nyo­mába lépni, buzdítjuk különösen azokat, kik szent Ferenc harmadik rendjének tagjai s kik éppen azért, mert Istennél különös pártfogóul tisztelik szent Erzsébetet, má­sokról inkább tartoznak erényeit elsajátí­tani. Hogy a magyaroknak tiszteletét szent Erzsébet asszony iránt fokozzuk s az ünnepi istentiszteletek fényét emeljük, szívesen adományozunk búcsúkat e hét- százados jubileum alkalmából. Úgy tud­juk, hogy ti november 16-át követő három napon egész Magyarországban áj tatosságot fogtok tartani bizonyos meghatározott templomokban. Akik tehát ezen ájtatos- ságban mindennap részt vesznek, azoknak hét évi búcsút engedélyezünk, akik pedig szent Erzsébet ünnepén az illető főpásztor által meghatározott templomot látogatják s töredelmesen meggyónva ott megáldoz­nak és az Anyaszentegyház szándékára ájtatosan imádkoznak, azoknak teljes búcsút engedélyezünk. Végül Magyaror­szág összes püspökeit, kik ezen ünnepen ünnepies főpapi szent misét fognak be­mutatni, készséggel fölhatalmazzuk, hogy a szentmise végeztével apostoli áldást ad­janak. Egyébként az isteni kegyelmek zálogául és a mi különös jóindulatunk bizonyítékául, Nektek, kedvelt fiaink és tisztelendő testvéreink és egész Magyar- országnak szeretettel adjuk apostoli áldá­sunkat. Kelt Kómában, Szent Péternél, 1907. évi szeptember 28-án, pápaságunknak ötödik évében. X. PIUS s. 7c. Ezen legmélyebb hódolattal vett apos­toli buzdító szózat folytán tiszt, lelkész- kedő papságom bizonyára mindent el fog követni, hogy szt. Erzsébet VII százados születése évfordulóját a hívek mennél na­gyobb és bensőségesebb ihlettel üljék meg. Legyen ezen jubiláns ünnepség méltó a kedves szent nagy nevéhez és tündöklő erényeihez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom