Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

IX.

104

Az Amerikába kerülő hittestvérek túlnyomó százaléka vagy tanácstalanul kezdi meg verejtékes kenyérkeresetét a vele nem törődő idegenek környezetében, vagy pedig oly magyarok befolyása alá kerül, kiknek hitközömbössége és rossz példája a hazulról hozott vallásosságnak még csiráját is kiöli szivéből.

Azok az Amerikában élő honfitársak, kik népünk züllöttségén és szétszórtságán segiteni akartak, több jóakarattal mint a mennyi bölcseséggel úgynevezett vegyes egyleteket és az egyleteknek vegyes szövetségeit teremtették meg, hogy a megbetegedett tagokat vagy azok halála esetén a gyászoló rokonokat anyagilag segélyezzék. Becsületes volt a szándék, de csak félmunkát értek el vele azok, kik népünknek pusztán testével törődtek, nem pedig egyúttal halhatatlan leikével. Az igy létesített társulásoknál ugyanis elegendőnek vélték a hazafias érzületet s megfeledkeztek arról, a mi a hazaszeretet erényére egyedül áraszt áldást, tudniillik a vallásról. Hitbeli különbség nélkül csoportosították a honfitársakat, kiknek az egyházi törvényekhez való ragaszkodást semmiféle formában sem írták elő. Ennek folytán ijesztő módon elszaporodott itt az olyan katholikus magyarok száma, kik szent hitünk megvallását mindinkább elhanyagolják.

E szánalmas tévedés elharapózásának akarta útját állni azon nehány lelkes egyházi és világi katholikus férfiú, a kik 10 évvel ezelőtt Szűz Mária pártfogása alatt clevelandi központtal megalakították a hithű katholikus magyarok amerikai szövetségét. Tiszteletreméltó szövetségünk célul tűzte ki maga elé, hogy csak az oly jelentkezőket fogadja föl és tartja meg kebelében, kik a katholikus

vallásnak isteni törvényeit még a leg- félreesőbb helyeken is lelkiismeretesen betartják. Népünk gondolkozásának hagyományos lassúsága miatt és az Amerikában elharapózott vallás-ellenes magyar sajtó rosszleiküsége folytán áldásos szövetségünk csak lassan fejlődhetett, úgy, hogy ma mindössze még csak kétezer- kétszázán vagyunk. Pedig ez a Szűz Máriás szövetség úgy anyagilag, mint erkölcsileg a legkedvezőbb előnyöket nyújtja tagjainak. A közelmúltban megjobbitott alapszabályaink értelmében minden beteg tagtársat pénzbeli segítséggel támogat; a tagok családi hozzátartozóinak temetésénél viseli a költségeket; a munkaképteleneket 350 dollárnyi istápolásban részesíti; az elhalt tag rokonainak végül ezer dollárnyi életbiztosítási dijat fizet ki. Ezeknél az anyagi Ígéreteknél előnyösebbet egyetlen egy amerikai „vegyes“ magyar szövetség sem nyújt. A havonta befizetendő illetékek ezzel a jótéteménynyel szemben oly csekélyek, hogy a leg- tulzottabb számítás szerint teljes 40 esztendőn át sem fizeti be a tag azt a nagy összeget, a melyhez elhalálozás esetén bármikor joga van, úgy annyira, hogy még a hazatérő tagtársnak is nyereséget jelent, ha a szövetségünkhöz való ragaszkodással föl nem hagy.

Még nagyobb méltánylást érdemelnek azonban katholikus szövetségünknek azon alapszabályai, melyek gondos anya módjára aggódó figyelemmel ellenőrzik a tagok valláserkölcsi életét. Mi megköveteljük minden tagtársunktól, hogy templombaj áró, hogy hitközséghez tartozó legyen; hogy húsvéti szent gyónását el ne hanyagolja; hogy ne éljen vadházasságban ; hogy esetleges vegyes házasságát szentegyházunk törvényei szerint kösse