Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVII.

161 A tanítói pálya ezen fontosságának és magasztosságának tudatában nem lehet nehéz a léleknek és szivnek azt az egyen­súlyát megtalálni, amely nélkül a hivatás és az élet érdekei összeütközésbe jutnak, ellentéteket okoznak. Felül kell emelkedni a gyötrő aggodalmak nyomasztó légkörén. Nem szabad megengedni, hogy a külső körülmények fájdalmas mostohasága med­dővé tegye a képzettséget. Szárnyát szegje a munkakedvnek. Sírját ássa a lelkesedés­nek. Nem szabad megengedni, hogy diada­lokat arasson az a kisértés, amelynek már egyes pályatársak áldozatai lőnek! A tanítói kar javadalmazása tekin­tetében uralkodó visszásságok forrón óhaj­tott megszüntetése messze túlszárnyalja azokat a szerény feladatokat, amelyeknek megoldására a Segélyalapnak törekednie kell. Némi mértékben mindazonáltal hoz­zájárulhat a helyzet nehézségeinek köny- nyitéséliez. Ehhez azonban a tanítói kar } legszorosabb tömörülése, a Segélyalap általános felkarolása lenne szükséges. Több Ízben voltam már bátor kérni a katholikus tanügy t. munkásait, hogy saját jól felfogott érdekükben a Segély­alap tagjai közé belépni, az alapot hozzá­járulásukkal erősíteni, feladatainak meg­oldására képesebbé tenni szíveskedjenek. Tisztelettel kérem erre ma is. Kérem annál nyomatékosabban, minél nagyobb sajnál­kozással kell tapasztalni, hogy a tagok száma aránylag még csekély. Kétségtelen, hogy nagyon kívánatos lenne minél hathatósabban fokozni az érdeklődést a segélyalap iránt. Minden ügyekezettel kellene oda törekedni, hogy az alap általános és meleg fölkarolása biztosittassék. Minő eszközöket és módokat lehetne e forró óhaj teljesülése céljából igénybe venni és alkalmazni, azt a m. t. középponti bizottság bölcs ítélete alá bocsátom. Ké­szemről bátor volnék kérni, forduljunk alázatos esedezésünkkel a nagyméltóságú püspöki kar nemeskeblü tagjaihoz, kegyes­kedjenek magas hatáskörükben intézkedni az iránt, hogy a katholikus tanítók mind tagjai legyenek a Segélyalapnak. A legnagyobb készséggel járulok azonban hozzá minden intézkedéshez, amely a hőn óhajtott eredményekkel kecsegtet. Midőn ezek után forró köszönetét mondok a méltóságos egri főkáptalannak és különösen Begovcsevich Róbert püspök úrnak az alap kezelése körül kifejtett fáradozásaiért, valamint az alap összes jótevőinek a kegyes adományokért, ismé­telten üdvözlöm a m. t. Középponti Bizott­ságot és a gyűlést megnyitottnak nyil­vánítom. A lendületesen szép beszédet a bizott­ság nagy figyelemmel hallgatta és tet­szésének meg-megujuló éljenzéssel adott kifejezést. Szőke Sándor megköszönvén az elnök­nek a megnyitó által is ékesen tanusitott szives jóakaratát, fáradságot nem kímélő ügybuzgóságát, a beszédnek a jegyző­könyvben való felvételét indítványozta és egyúttal kéri a bizottságot, hogy a jegyző­könyv annak idején a szaklapoknak is küldessék meg. A bizottság az indítványt egyhan­gúlag és lelkesedéssel fogadja s kéri elnö­két, hogy az indítványozó kérését annak idején teljesíteni kegyeskedjék. IV. Elnök felhívja a bizottságot, hogy a gyűlés tartamára a jegyzői teendők vég­zésére saját kebeléből jegyzőt válasszon. A jegyzőkönyv vezetésére egyhangú­lag Bertalan Vince kéretett fel, ki fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom