Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IX.
77 évi XXVI. t.-cz. rendelkezéseinek szem előtt tartásával bírálhatók és birálandók el. Ezen törvény ugyanis 6-ik §-ában kifejezetten akként intézkedik, hogy azon esetre, „ha a tanító fizetésének egy része földbirtok járandóságaiból áll, azok értéke a tanítók törzsfizetésében való beszámítás végett az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 143. §-a alapján — azaz a termények árának 10 évi átlagát számítva — állapítandó meg.“ Abból pedig, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. most hivatkozott, és az 1893. évi XXVI. t.-cz. által a hitfelekezeti iskolák tanítóira is kiterjesztett 143. §-ának 2-ik bekezdésében kategorikusan kijelenti, hogy „a termények mennyisége egyszer meghatároztatván, alább nem szállittathatik.“ Úgyszintén az 1893. évi XXVI. t.-cz. megjelelt 6. §-ának azon további rendelkezéséből, mely szerint „a föld növelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számittatik“ — kétségtelenül megállapítható, hogy bár a törvény nem zárta is ki lehetőségét annak, hogy a tanítói fizetés egy részét földbirtok jövedelme képezhesse, de mert ezen járulékok a tanító okmányszerüleg megállapított és nyugdíj intézeti jogviszonya szempontjából is irányadó összfizetésének ép olyan hullámzás alá nem eshető részét kell hogy képezzék, mint a készpénzbeli járulék, gondoskodott egyfelől arról, hogy a fizetésbe a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számíttassák és megállapította másfelől nagyon helyesen azt is, hogy ennek mérve önkényűleg meg nem változtatható. Ugyanezen elvnek szerez azután teljes éréilyel érvényt az 1893. évi XXVI. t.-czikk 10-ik §-a, amidőn elrendeli, hogy „a tanítói fizetések eddig megállapított és az iskolaientartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott meny- nyisége továbbra is csonkitatlanul kiszolgáltatandó. “ Kétségtelenül következik tehát a mondottakból, hogy a tanítói javadalmi földekre kivetett vizszabályozási járulékok viselése körül felmerült vitás kérdéseknél a fent megjelelt törvényrendelkezések nemcsak figyelmen kívül nem hagyhatók, de egyenesen szem előtt tartandók, s hogy azoknak helyes értelmezése szerint ezen költségek a tanító szabályszerüleg megállapított javadalmát nem csökkenthetik ! A vitás kérdés eldöntésénél ekkép a megállapítva levő tanítói javadalom az irányadó, mert a leszállítás tilalmával szemben a tanítónak többletre való igényjogosultsága biztosítva nincs. Vagyis, ha a vizszabályozás folytán a tanítók javadalmát képező földek hoza- déka oly mérvű többletet ér el, hogy az eredetileg megállapított tanítói fizetés mennyisége a jelzett költségeken felül is érintetlen marad: a föld tulajdonosát viszkereseti jog illeti meg ezen költségek erejéig. .Jóllehet a mondottakban a felmerülő vitás kérdések eldöntéséhez kellő támpontot nyújtottam, az e czimen felmerülő igénykereseteknek lehetőleg elejét veendő, arra bátorkodom a főtiszt, főhatóságot tisztelet- teljesen felkérni, méltóztassék saját nagybecsű hatáskörében is odahatni, hogy a változtatás alá kerülő tanítói javadalmi jegyzőkönyvekben, diólevelekben a vizszabályozási járulék visszatérítésének kötelezettsége már eleve szabályoztassék. Budapest, 1905. márczius hó 7-én. Berzeviczy Albert.