Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XX.
185 kezesébe ütközik, mely szerint ..minden tiz éven felül hivatalban betöltött év 20 azaz húsz koronával magasabb nyugdíjra jogosít“. A kérelem tehát a jelenleg érvényben levő nyugdíj szabályzat alapján egyik pontjára nézve sem telje- | sithető, hanem csak a nyugdijszabály- zat módosításával. A szabályzat módosítását a középponti bizottság nem javasolja, mert: a) a módosításból a nyugdíjintézet újabb megterheltetése következnék, holott jelenleg fennálló kötelezettségének is ez idő szerint csak nagy nehézséggel tehet eleget, pedig ezen kötelezettség a valóságos szükségletnek messze mögötte marad és a nyugdíjintézet a legszükségesebbekben is takarékoskodni kénytelen, midőn tagjainak megfelelő ellátást nem biztosit és e mellett az ellátandó tagok számát sem a tényleg fennálló szükségtől, hanem saját anyagi erejétől teszi függővé. (L. a szab. 46. és 56. §§-ait.) b) Kizártnak tekinti a középponti bizottság a szabályzatnak jelzett irányban való módosítását másodszor és főképen elvi szempontból. — A 30 szolgálati évnek, mint nyugdíjra jogosító jogcímnek beállítása ugyanis ellentétben áll a szabályzat 50. §-ában felállított azon elvvel, mely szerint a pap egész életét visszavonhatlanul Isten és az ő szentegyháza szolgálatára szentelvén, őt más ok, mint ezen szolgálatra való teljes képtelenség ezen szolgálat alól fel nem mentheti, minek megállapítása az egyház szervezeténél fogva a főpásztornak hivatalával járó jogait képezi. — A papságnak ezen kötelezettségét és a megyés püspöknek vele szemben álló jogát korlátlanul akarta föntartani a nyugdíjintézet alapszabályait tárgyaló közgyűlés is, midőn mellőzvén azon javaslatot, hogy 40 szolgálati óv után egyéb ok nélkül is jogában álljon a nyugdíjintézet bármely tagjának nyugdíjaztatását kérni > a szabályzat 50. §-át jelen szövegezésében megalkotta. A kérelemnek úgy ezen pontja mint a másik, hogy t. i. a főgymná- zium tanárainak évi nyugdíjemelkedése a tiz évi szolgálat után a fő- egyházmegyei papság egyetemének járó 20 koronán fölül még 100 korona legyen, illetve, hogy a szabályzat 46. és 50. §§-ai a nyugdijintézeti tagok egy részének kedvéért megváltoztassanak és ezen résznek az egyetemességgel szemben előny biztosíttassák ; egyenesen ellentétben áll a főegyházmegyei nyugdíjintézet alap- gondolatával, mely szerint az intézet minden egyes tagjának egyforma tisztes ellátást kíván nyújtani, melynek kijárultatásánál sem a befizetett járulékokat, sem a teljesített szolgálat minőségét, de még az eltöltött szolgálati évek számát sem akarja tekintetbe venni; végső fokon tehát a nyugdíjasok között való teljes egyenlőségre törekszik : ettől a szabályzat 46. §-ában is csak azért tért el, mert ez idő szerint a nyugdíjazásban való teljes egyenlősítésre a megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezik. A nyugdíjazottak között való különbségnek állandósítása tehát az alapgondolattól való eltérést, sőt visszafejlődést jelentene, könnyen felidézné a főegyházmegye papságában
