Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
*— 164 Az „Országos Kath. Tanítói Segélyalap“ középponti bizottságának Budapesten, folyó évi augusztus hó 27-én tartott gyűléséről folyó hó 24-én 300. sz. a. beterjesztett és V. alatt visszaszármaztatott jegyzőkönyvét ezennel tudomásul veszem és örömömet nyilvánítom azon biztató jelenség felett, hogy ezen olyannyira üdvös feladatokra hivatott intézmény munkássága folyton növekedő érdeklődéssel találkozik. Midőn az alap tevékeny támogatását szívből kívánom és bizton reményiem, a t. középponti Bizottságnak szives fáradozásaiért köszönetét nyilvánítva, őszinte jóindulattal maradok Budapesten, 1904. október hó 29-én. Kolos, bibomok érsek.“ ff O Eminencziájának magas leiratát hódoló tisztelettel vette a középponti bizottság tudomásul. VI. Elnök jelenti, hogy az alap fe- ledhetlen emlékű tagjának Csávolszky József vál. püspök, apát-kanonok úrnak f. év május hó 9-én történt gyászos elhunyta alkalmával a következő sürgönynyel fejezte ki részvétét a váczi káptalannak : „Csávolszky püspök úr elhunyta alkalmából fogadja a Székes káptalan úgy magam, mint az Országos Kath. Tanítói Segélyalap mély fájdalmának kifejezését. A segélyalap küldöttségileg akarván részt- venni, kérem temetés idejét tudatni.“ Ugyancsak május hó 11-én Bertalan Vincze és Fekete Árpád urak kíséretében a temetésen személyesen részt vett és az alap részéről hálája, szeretete és kegyelete egy babérkoszorút helyezett az elköltözött sírjára, melynek szalagjára a következő felirat tétetett : „Feledhetlen munkásának az Országos Kath. Tanítói Segélyalap.“ A váczi székeskáptalan a következő átirattal válaszolt: „Méltóságos és főtisztelendő dr. Walter Gyula praelátus-kanonok urnák Esztergom. Kegyeletes emlékezetben tartva a szives részvétnek ama lekötelező kifejezését, amelyet néhai Csávolszky József vál. püspök, nagyérdemű kartársunk váratlan elhunyta alkalmából hozzánk juttatni méltóztatott, kérjük Méltóságodat, fogadja legbensőbb hálánk és mély tiszteletünk nyilvánítását. Vácz, 1905. május 19-én. A váczi káptalan nevében: Dr. Wirter Lajos, nagyprépost. Tudomásul vétetett. VII. Elnök jelenti, hogy a középponti bizottság múlt évi gyűlésének határozatából kifolyólag felhívást intézett az ország valamennyi tanítói köréhez a segélyalap felkarolása érdekében. A felhívás eredménye gyanánt jelzi, hogy bár igen sok kerületből jelentkeztek új tagok, a felhívásnak nem volt meg az óhajtott sikere. A felhívás még a múlt év november hó 19-én 308. sz. a. kelt és a következőkép hangzott: „Nagyontisztelendő Tanfelügyelő, Elnök Ur! A magyarországi latin és görög szertartásé róm. kath. tanítói Segélyalap középponti bizottságának f. évi augusztus 17-én tartott XX-ik közgyűlésén felvett jegyzőkönyvet j. alatt mellékelten azzal a kéréssel van szerencsém tiszteletteljesen
