Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIX.

161

zöltetvén, a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést.

Mélyen Tisztelt Középponti Bizottság!

Elismeréssel és tisztelettel adózik minden nemesebb szív a szellemi fejlődés alapozásának, a közművelődés terjesztésének fáradságos munkája iránt. Különös erővel törnek elő ez érzelmek bensőmből, valahányszor az „Orsz. Katii. Tanítói Segélyalap“ középponti Bizottságának nagyérdemű tagjait együtt láthatni és üdvözölhetni szerencsém van.

Midőn ezeket az érzelmeket a jelen alkalommal szivem egész melegségével kifejezésre juttatni sietek, önkéntelenül zendülnek meg bensőmben a kegyeletnek azok a bánatosan szóló húrjai, amelyeket szomorú veszteségek hoznak rezgésbe.

A közelmúlt hónapok folyama alatt több ízben állott a magyar katholikus tanügy kiválóbb bajnokainak ravatala körül. Fájdalmas kebellel hajtotta meg gyászos lobogóját azok előtt az érdemek előtt, amelyek birtokosai örökre visszavonultak arról a csatamezőről, amelyen a nemzet szellemi haladásának, izmosodásának, boldogulásának előmozditásáért küzdöttek.

Az ország különböző vidékein domborultak a sirhalmok, amelyekre a tanügy megilletődött barátainak fájdalomenyhitő könyei hullottak.

Steinberger Ferencz apát Nagyváradon, Schultz Imre nyug. tanitóképző-in- tézeti igazgató Kőszeghen várják a feltámadás csodásszavú harsonájának hivó szózatát.

A haza két távoli pontján, csaknem keleti és nyugati határán pihennek, mintha jelezni akarnák, hogy szavuk messzire

elhatott és munkásságuk hullámai végig gyűrűztek az egész országon.

Különös fájdalommal vesz búcsút Segélyalapunk Csávolszky József czimze- tes püspök köztiszteletben állott személyétől.

Mióta ez intézmény létesült, Csávolszky József mindig lelkes jótevői, támogatói, vezetői közé tartozott.

A középponti bizottság jegyzőkönyvének tanúsága szerint alig volt ülés, amelyen részt ne vett volna. Tanácskozásainál széles látóköre, gyakorlatias gondolkozása és lelkes érdeklődése folytán mindig előkelő és befolyásos szerepet játszott.

Tagja volt az alapszabályok átdolgozására kiküldött szükebb bizottságnak is.

Tárgyalásainál sok üdvös eszmét pendített meg, sok czélirányos intézkedést jut- i tatott érvényre.

Mindezen okoknál fogva mulaszthat- lan kötelességnek tartottam, hogy elhuny- tának megrendítő hírére a Segély-alap nevében a mélt. váczi káptalan előtt részvétet tolmácsoljak; ravatalára e felirattal: „Feledhetlen munkásának az orsz. kath. tanítói Segélyalap“ koszorút helyezzek és május 11-én tartott végtisztességén Bertalan Vincze és Fekete Árpád urak társaságában, tehát mintegy küldöttségi- leg résztvegyek.

Midőn ezeket a m. t. Bizottság utólagos hozzájárulásának biztos reményében előterjesztem és tudatni bátorkodom, egyúttal tisztelettel kérem, hogy a magyar kath. tanügy e kiváló képviselőinek emlékét jegyzőkönyvileg is megörökittetni méltóztassék.

Adja Isten, hogy hasonló lelkületű férfiak lépjenek az elköltözöttek helyébe. Támadjanak méltó utódok, a kik ugyanazzal a lelkesedéssel karolják fel a ma-