Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIII.

XIII.

(‘2483. sz.)

József föherczeg ö cs. és kir. fenségének halála.

(1833. márczius 2.

Mély fájdalommal és szomorú meghatottsággal érintette szivünket az a lesújtó hir, amely József fő- herczeg ő csász. és kir. fenségének elhalálozását jelentette.

A magyar tengerparton, amelynek mosolygó ege alatt enyhülést keresett; gazdagon illatozó virágai között, amelyeket annyira kedvelt: hunyta le jóságos szemeit arra az álomra, amelyből csak a jobb hazában fogunk felébredni.

József főherczeget széles e hazában osztatlan és lelkesült szeretet övezte. Az a tátongó seb, amelyet elköltözése a nemzet szivének okozott, csak igen nehezen fog behegedni.

A mélységes gyászban, amelyet a felséges uralkodó ház és a fenséges család ölt, fájdalmasan osztozik az egész magyar társadalom, amelynek tudományos, kulturális, valamint közjótékonysági mozgalmait és törekvéseit nemcsak érdeklődő figyelemmel kisérte, hanem lelkesitő buzditásával,

— 1905. junius 13.)

tevékeny közreműködésével és áldozatkész bőkezűségével hathatósan elő is mozdította a megdicsőült föherczeg.

Gondolkozásában és érzéseiben, szavaiban és tetteiben mindig fel- csillámlott az az igazi magyar lélek és szív, amely ellenállhatlan hódításokkal dicsekedhetett.

Mély vonzalommal viseltetett hazája iránt. Örömében és bánatában hűen osztozott.

Mesterkéletlen kegyelettel övezte hagyományait.

Őszinte becsülésben részesítette intézményeit, szokásait, erkölcseit.

Soha nem csökkenő lelkesedéssel karolta fel szellemi és anyagi érdekeit.

Legnagyobb örömét képezte emelkedését, haladását, virágzását szemlélhetni.

A bensőnket egészen átható mély fájdalomban buzgó lélekkel kérjük a jóságos Istent, hogy lángolón szeretett apostoli királyunk ö Felségének