Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

47 Akár azért, mert a zene természeténél fogva ingatag és változékony jellegű, akár azért, mert az .ízlés és a szokások idők folytán változnak, akár azért, mert a színházi és profán zene nagyon káros hatást gyakorol az egyházi zenére, akár azért, mert a zene közvetlen eredménye az élvezet, a melyet nem mindig könnyű kellő határok közé szorítani, akár végre azért, mert hasonló tárgy körül könnyen keletkeznek előítéletek, melyekhez azután tekintélyes és jámbor emberek is makacsul ragaszkodnak — tény az, hogy bizonyos folyamat észlelhető, amely mindinkább eltéríti a zenét a helyes és azon cél által megszabott iránytól, melyért az az istentiszteletnél alkalmaztatik s a mely irányt az egyházi törvények, az általános és részleges zsinatok előírásai, a római szent Congregatióknak és Elő­deinknek, a római pápáknak sokszor meg­újított rendeletéi igen világosan meghatá­roztak. A legnagyobb megelégedéssel s örö­mest elismerjük, hogy e tekintetben az utolsó évtizedek folyamán igen nagy haladás történt, főképpen némely nemzetnél, a hol kiváló s az istentisztelet méltóságának emelésében buzgolkodó férfiak a Szentszék jóváhagyásával s a püspökök vezetése alatt virágzó társulatokká alakultak s teljes fé­nyében állították vissza az egyházi zenét majd­nem minden templomban és kápolnában. Ezen vívmány azonban még távolról sem általá­nos és ha saját tapasztalatunkra gondolunk, valamint ha tekintetbe vesszük azt a sok pa­naszt, a mely már ezen rövid idő alatt, hogy az Úr kegyelme csekély Személyünket a római pápaság legfőbb trónjára emelte, minden oldalról Hozzánk érkezett, minden további halogatás nélkül legelső kötelessé­günknek tartottuk, hogy fölemeljük sza­vunkat s megrójjuk és kárhoztassuk mind­azt, a mi az istentiszteletben s az egyházi ténykedésben az említett iránytól eltér. És minthogy a Mi legforróbb óhajunk, hogy az igazi keresztény szellem mindenképpen felvirágoztassék s a hívekben fentartassék, mindenekelőtt a templom szentségére és méltóságára kell ügyet vetnünk, a hol a hívek éppen azért gyűlnek össze, hogy ezt a szellemet a legelső forrásából merítsék, melyből mindenkinek kell merítenie s a mely nem más, mint tényleges részvétel hitünk szent titkainak megünneplésében s egyesü­lés az Egyház nyilvános és ünnepélyes imájával. De hiába várjuk, hogy az Ég bő­séges áldása szálljon ránk, mikor ily cél­ból összejövünk, ha a Magasságbelinek ho­zott áldozatunk a helyett, hogy balzsam­illatként szállana fel hozzá, inkább kezébe adja azt az ostort, a mellyel az Isteni Üd­vözítő kiűzte egykoron a templomból annak méltatlan megszentségtelenítöit. Éppen azért, hogy ezentúl senki se mentegetözhessék azzal, hogy e tekin­tetben nem ismeri világosan kötelességét és hogy véget vessünk minden kételynek, a mely néhány szabály értelmezésében fel­merült, jónak tartottuk, hogy röviden rá­mutassunk azon alapelvekre, amelyek az istenitiszteletnél alkalmazott egyházi zenét szabályozzák és hogy egyszersmind általá­nosságban összefoglaljuk az Egyház főbb szabályrendeleteit, a melyek az e tekintet­ben előforduló visszaélések ellen irányul­nak. És éppen ezért saját elhatározásunkból s legjobb meggyőződésünk szerint (motu proprio e certa scienza) közzé tesszük jelen „Szabályzatiunkat, melyet mint az egy­házi zene törvénykönyvét apostoli hatal­munk teljéből a törvény erejére emelünk s annak lelkiismeretes megtartását jelen kéziratunk útján mindenkinek kötelességévé tesszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom