Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
47 Akár azért, mert a zene természeténél fogva ingatag és változékony jellegű, akár azért, mert az .ízlés és a szokások idők folytán változnak, akár azért, mert a színházi és profán zene nagyon káros hatást gyakorol az egyházi zenére, akár azért, mert a zene közvetlen eredménye az élvezet, a melyet nem mindig könnyű kellő határok közé szorítani, akár végre azért, mert hasonló tárgy körül könnyen keletkeznek előítéletek, melyekhez azután tekintélyes és jámbor emberek is makacsul ragaszkodnak — tény az, hogy bizonyos folyamat észlelhető, amely mindinkább eltéríti a zenét a helyes és azon cél által megszabott iránytól, melyért az az istentiszteletnél alkalmaztatik s a mely irányt az egyházi törvények, az általános és részleges zsinatok előírásai, a római szent Congregatióknak és Elődeinknek, a római pápáknak sokszor megújított rendeletéi igen világosan meghatároztak. A legnagyobb megelégedéssel s örömest elismerjük, hogy e tekintetben az utolsó évtizedek folyamán igen nagy haladás történt, főképpen némely nemzetnél, a hol kiváló s az istentisztelet méltóságának emelésében buzgolkodó férfiak a Szentszék jóváhagyásával s a püspökök vezetése alatt virágzó társulatokká alakultak s teljes fényében állították vissza az egyházi zenét majdnem minden templomban és kápolnában. Ezen vívmány azonban még távolról sem általános és ha saját tapasztalatunkra gondolunk, valamint ha tekintetbe vesszük azt a sok panaszt, a mely már ezen rövid idő alatt, hogy az Úr kegyelme csekély Személyünket a római pápaság legfőbb trónjára emelte, minden oldalról Hozzánk érkezett, minden további halogatás nélkül legelső kötelességünknek tartottuk, hogy fölemeljük szavunkat s megrójjuk és kárhoztassuk mindazt, a mi az istentiszteletben s az egyházi ténykedésben az említett iránytól eltér. És minthogy a Mi legforróbb óhajunk, hogy az igazi keresztény szellem mindenképpen felvirágoztassék s a hívekben fentartassék, mindenekelőtt a templom szentségére és méltóságára kell ügyet vetnünk, a hol a hívek éppen azért gyűlnek össze, hogy ezt a szellemet a legelső forrásából merítsék, melyből mindenkinek kell merítenie s a mely nem más, mint tényleges részvétel hitünk szent titkainak megünneplésében s egyesülés az Egyház nyilvános és ünnepélyes imájával. De hiába várjuk, hogy az Ég bőséges áldása szálljon ránk, mikor ily célból összejövünk, ha a Magasságbelinek hozott áldozatunk a helyett, hogy balzsamillatként szállana fel hozzá, inkább kezébe adja azt az ostort, a mellyel az Isteni Üdvözítő kiűzte egykoron a templomból annak méltatlan megszentségtelenítöit. Éppen azért, hogy ezentúl senki se mentegetözhessék azzal, hogy e tekintetben nem ismeri világosan kötelességét és hogy véget vessünk minden kételynek, a mely néhány szabály értelmezésében felmerült, jónak tartottuk, hogy röviden rámutassunk azon alapelvekre, amelyek az istenitiszteletnél alkalmazott egyházi zenét szabályozzák és hogy egyszersmind általánosságban összefoglaljuk az Egyház főbb szabályrendeleteit, a melyek az e tekintetben előforduló visszaélések ellen irányulnak. És éppen ezért saját elhatározásunkból s legjobb meggyőződésünk szerint (motu proprio e certa scienza) közzé tesszük jelen „Szabályzatiunkat, melyet mint az egyházi zene törvénykönyvét apostoli hatalmunk teljéből a törvény erejére emelünk s annak lelkiismeretes megtartását jelen kéziratunk útján mindenkinek kötelességévé tesszük.
