Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
165 miatt a tanítók felvétele késedelmet szenvedhetne. Nemcsak az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap, hanem első sorban a tanítók és családjaik fontos érdeke az, hogy minden tanító, tanítónő, óvónő: a véglegesítése napjától számított egy éven belül felvétessék a nyugdíj intézetbe, miért is hívja fel a vezetésére bízott tankerületben működő tanítókat, tanítónőket, óvónőket, hogy díjlevelüknek kiállítását a véglegesítéstől számított féléven belül szorgalmazzák s amennyiben sürgető kérésük eredményre nem vezetne, a felvételhez szükséges egyéb okmányaikat ezen körülmény bejelentése kapcsán hozzám a fentidézett körrendeletben meghatározott egy évi határidőn belül annál is inkább terjesszék fel, mert a díjlevél kézhezvételét késedelmes jelentkezésük igazolásául a jövőben figyelembe nem vehetem. 2570. sz. Közigazg. bir. döntvény az agg papok és beteg káplánok segélyalapja javára tett hagyományok illeték- mentessége tárgyában. 70—1902. P. szánt. Ö Felsége a király nevében! A magyar királyi közigazgatási bíróság Dulánszky Nándor alapítványa illetékügyét, melyben a pécsi m. kir. adóhivatal 1900. évi Ask. 1451. t.-cz. alatt 15000 korona örökösödési illetéket szabott ki s ezt a pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság 1900. évi május hó 10. napján 22556. sz. a. kelt végzésével 10000 koronára leszállította, Troli Ferencz nagyprépost által beadott panasz folytán 1904. évi január hó 8. napján tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vevén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság ennek a panasznak helyet ad s a panaszolt 10000 korona illetéket ez idő szerint törlésbe hozatni rendeli. Indokok: Az alapítólevél világos tartalma szerint a Dulánszky Nándor volt pécsi róm. kath. püspök által a pécsi egyházmegye javára a saját nevére tett 150,000 koronás alapítvány kamatainak egyharmad része tanügyi czélokra szolgál, egyharmad része a papi nyugdíj-intézetet illeti s egyharmad része az Astheneum, vagyis az egyházmegyei beteg káplánokat segélyező alap pénztárába szolgáltatandó be. A pénzügyigazgatóság az 1868. évi XXIII. t.-cz. 21. §-a alapján az alapítványnak tanügyi czélokra szolgáló egyharmad részét törölte, egyebekben pedig elutasitólag határozott. Ez a bíróság az alapítványt egészen illetékmentesnek ítéli. mert az egyházi főhatóság alatt álló papi nyugdíj-intézet, mely a keresetképtelenné vált vagy elaggott papok szerény ellátására szolgál, jótékonysági intézménynek tekintendő, amint ezt már az adóztatási kérdés elbírálása alkalmából a volt pénzügyi közigazgatási bíróság is 48. sz. döntvényében kimondotta s a beteg káplánok segélyezése szintén közjótékonysági jelleggel bir. Az Ítélet ama rendelkező része, mellyel az illetéket ez idő szerint rendelte törlésbe hozatni, abban leli magyarázatát, hogy az alapítólevél szerint az alapítvány kamatainak kétharmad része csak addig szolgál a nyugdíjintézet és a beteg káplánokat segítő alap javára, amig ezek az alapok önmagukban elegendő fedezetet nem nyújtanak; ha azonban ez az időpont bekövetkezik, akkor ezek a kamatok a megyés püspök és a székeskáptalan intézkedésével más egyházmegyei czélokra lesznek fordíthatók. Ez eset bekövetkezésével természetesen a most megállapított illetékmentesség is megszűnik s a királyi kincstár illetékkövetelési joga feléled. Mely indokokból az ítélet rendelkező részéhez képest kellett határozatot hozni. A bíróság e határozat két példányát a pécsi magyar kir. pénzügyigazgatóságnak 1901. évi deczem- ber hó 26. napján 49977. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt foganatosítás