Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XI.
123 lembe, akik gyermekeik ellátási költségeiről legalább részben gondoskodnak. A felügyelő bizottságok (igazgató tanácsok), amennyiben önként nem jelentkeznek, a községek kimutatása alapján felhívják a szülőket vagy hozzátartozóikat, hogy gyermekeiket az érdekeltségi körükben lévő szakiskolába adják be. Ha a szülök vagy hozzátartozók nem képesek, a felügyelő bizottság (igazgató tanács) feladata a gyermek ellátási költségeiről tőle telhetöleg gondoskodni. E czélra igénybe veszi a társadalmat, pénzintézeteket, jótékony egyesületeket; az árvákat a siketnémák intézeteinek székhelyein lévő árvaházakba igyekszik bejuttatni. Ezen többé-kevésbbé bizonytalan jövedelmi források mellett fökép a törvényhatóságok segítségére támaszkodik. A megyei és városi törvényhatóságok, a melyek székhelyein ily szakiskola létezik, vagy létesül mint eddig is, társulva gondoskodhatnak az iskolahelyi- [ ségekröl és a dologi szükségletekről; alapítványokat tesznek vagy bizonyos számú siketnéma ellátására szükséges évi segélyösszeget szavaznak meg. Hasonló módon segély, vagy alapítvány megszavazásával járulhatnak a költségekhez a többi érdekelt törvényhatóságok. Egyúttal az illetőségi községeket az 1898. évi XXI. t.-cz. 8. §-a, illetve az 51000—1899. sz. B. M. szabályrendelet 1. §-ának d) pontja és annak 15. §-a értelmében, az őket terhelő ellátás és elhelyezés megváltása fejében, a lélekszám és tehetség arányában 5—100 kor. évi önkéntes járulék megajánlására hívják fel és a járulékokat a felügyelő bizottságokhoz utalják át. A megajánlott járulék fejében az illetőségi község egy siketnéma gyermek ellátására tarthat igényt. . A törvényhatóságok egyébként az 1886. XXII. t.-cz. 145. §-a értelmében, a területükön fekvő összes községek által alkotandó egységes szegényalap révén is részesíthetik a siketnémákat gondoskodásban. Az 1901. VIII. és XXL t.-cz. alapján az elhagyott gyermekek védelméről kiadott B. M. szabályrendelet 31. és 33. §§-ai az elhagyottaknak nyilvánított fogyatékosokról intézkedvén, ennek alkalom adtán való érvényesítése is módjában áll az iskolák és intézetek felügyelő bizottságainak és igazgató tanácsainak. A felsorolt tényezők öszhangzatos működésével ezen szerencsétlenekről való megfelelőbb gondoskodás remélhető. Az ingatlan adásvételét tárgyaló jogügylet után kivetett illetéket, ha ez iránt a szerződésben megállapodás nincs, a vevő tartozik fizetni. —■ A m. kir. Kúriának 1904. évi márczius hó 4-én hitelesített 75. számú döntvénye. Indokok: Magánjogi törvényeink arról nem rendelkeznek, hogy ingatlanok adás-vevésénél a vagyon átruházási jogügylet után járó kincstári illeték — ha a szerződés eziránt megállapodást nem tartalmaz — a szerződő felek melyike által viselendő. Tekintve azonban, hogy a vagyon átruházási illeték behozatala óta az adás- vevési szerződések túlnyomóan nagy részében köztudomás szerint az a megállapodás foglaltatik, hogy a kincstári illeték fizetésének kötelezettsége a vevőt terheli, ebből megállapítható az, hogy e tekintetben oly általános forgalmi szokás fejlődött ki, mely szerint a szerződő felek közötti magánjogi viszony szempontjából az átruházási kincstári illeték, ellenkező kikötés hiányában az ingatlan szerzésével járó költségnek tekintetik. Ennek a felfogásnak helyességét támogatja az a körülmény is, hogy jogsza1681. sz. Az illeték fizetése.
