Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
47 nem vonatkoznak, arra nem háríthatok a társaság kötelezettségei sem. Nincs társaság, amelynek teherviselő tagjaivá lehetne tenni olyanokat, akik annak előnyeit, jótéteményeit, jogait nem élvezik. A 3. §. eredeti szövege szerint azok a szolgálatok, amelyeket az egyházmegyének valamely tagja „az érsek engedelmé- vel“ az egyházmegyén kívül teljesít, egyenértékűeknek nyilváníttatnak azon szolgálatokkal, amelyeket valaki az egyházmegyében végzett. Ezt a rendelkezést a júliusi tanácskozmány törülhetönek hitte. Nem lehet azonban e módosításhoz hozzájárulnunk. A föpásztornak kétségbevonhatlan joga van arra, hogy megadja papjainak a fentebbi engedélyt. Aki tehát az ily föpásztori engedély alapján kamatoztatja tehetségeit az egyházmegyén kívül, az rendes tagja marad az egyházmegyének és ennélfogva a nyugdíjintézmény kötelékéből sem lehet kizárni. Nem fogadhattuk el a 40. §. új szövegezését sem, mert az azon „várományos} jog“ érvényesítése lenne, amelyet a tridenti szent zsinat (Sess. NXIV. Cap. 19. de Reform.) véglegesen megszüntetett. Nem volna e szakasz intézkedése más, mint azon „census perpetuus“ behozatala, amelylyel az egyházi javadalmakat megterhelni nem szabad. Mindezen okoknál fogva kénytelenek voltunk a 40. §-t azon szövegezésében megtartani, amelylyel a tanácskozmány elé terjesztetett. A júliusi tanácskozmány további módozataira nézve a következőket kell megjegyeznünk. A 13. §. B) kikezdésének a) pontja, amely helyet akar adni a közgyűlésben a javadalmas apátoknak, prépostoknak és kanonokoknak, nem áll öszhangban a szabályzat 1. és 3. §. szakaszainak határozataival, amelyek szerint az illetők kizárvák a nyugdíjintézmény szervezetéből. A módosítást tehát nem lehetett elfogadnunk. A 14. §-ban az „alesperes“ és „h. al- esperes“ czimzések helyett az „esperes“ és „alesperes“ czimeket hozta a tanácskozmány javaslatba. Tekintve az esperesi hivatal legmagasabb fokának elnevezését, a „föesperességet“, logikailag egészen helyesek az indítványozott czimzések. Miután azonban a régiek általánosan el vannak terjedve, a zavarok elkerülése czéljából meg kellett azokat tartanunk. A *29. §-nál két jövedelmi forrás hozatott szóba. Az egyik a templom-pénztárak évi 300 koronát meghaladó bevételeinek 5%-a. Ha a templom-pénztárak maradványai nem szolgálnának a templomok fentartá- sára, esetleges újjáépítésére, vagy bővítésére is, akkor elfogadható lett volna ez indítvány. A templom-pénztáraknak azonban a jelzett körülményeknél fogva szorosan vett fölöslegük nincs. A templom-pénztárak vagyona felett továbbá nem lehet a kegyuraságok beleegyezése nélkül intézkedni. Ezt azonban a fentebbi czélra nehezen lehetne kieszközölni. A másik indítvány az úgynevezett megtisztelő czimek után kíván bizonyos illetékeket megállapítani a nyugdíjintézmény javára. Miután ez a csekély illeték senkire nézve sem tartalmaz sérelmet és a nyugdíjintézmény bevételeit mégis növelheti, ennélfogva elfogadtuk és az alapszabályokba beiktattuk. Hozzácsatoltuk még a jövedelmi forrásokhoz „Az elaggott papok segélyalapjának“ évenként körülbelül 14 ezer koronára menő kamatait. Készséggel növeltük volna még más forrásokból is a nyugdíjintézmény rendes
