Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VIII.
71 tanak, az alperes pedig nem teljesítette a felperesnek, mint a felettes megyés püspöknek azt a rendeletét, hogy az említett cselédeket a plébániától 30 nap alatt bocsássa el, — amely rendeletében a felperes meghatározta azt is, hogy ellenkező esetben az alperestől az élelmezés természeben el nem fogadtatik, hanem kötelezve lesz annak pénzbeli egyenértékét megfizetni. Minthogy pedig ezek következtében a helyettes- és segédlelkészek nem étkeznek többé a plébánián, az alperes pedig az élelmezés pénzbeli egyenértékét sem szolgáltatja, hanem a szükséges élelmezés költségét az egyházmegyei pénztárból a felperes előlegezi: kéri, hogy az alperes az ekkép előlegezett, valamint a felfüggesztés tartama alatt még a jövőben is felmerülő élelmezés pénzbeli egyenértékének megfizetésére köte- leztessék. Ez az ügy egyáltalán nem tartozik polgári perútra. Annak megbirálása ugyanis, hogy az alperesnek és cselédjeinek viselkedése olyan-e, hogy annak következtében a helyettes- és segédlelkészek az alperes asztalánál nem is étkezhetnek, úgy szintén az is, hogy eme viselkedés következtében az alperes ellen minő rendszabályok alkalmazása mutatkozik szükségesnek, a felperesnek, mint megyés püspöknek az egyházjogon alapuló hatáskörébe tartozik ; ugyanezért a felperes által ebben a hatáskörében elbírált és a szükségesnek talált rendelkezéssel elintézett kérdést a polgári biróság felül nem vizsgálhatja, következőleg azt, hogy a helyettes- és segédlelkészek részéről a természetben való élelmezésnek az alperestől elfogadása lehetséges- avagy lehetetlen-e ? döntés tárgyává sem teheti. De nem tartozik polgári perútra az sem, hogy a felperes püspöknek az egyházjogon alapuló hatóságában az alperes plébános ellen tett intézkedésének érvény szereztessék ; mert egyfelől az egyházjog kellő hatalmat ad a püspöknek arra, hogy a rendelkezésének ellenszegülő papot engedelmességre kényszerítse, és határozatainak annak útján vele szemben foganatot szerezzen, másfelől pedig a plébánosnak az a kötelessége, hogy a püspöke törvényes rendelkezésének engedelmeskedjék, nem a polgári magán jogon, hanem az egyházjogon alapszik; s így az ebből felmerülő kérdések, mint tisztán egyházi ügy, a polgári biróság döntésének tárgya nem lehet. Ezek szerint a S. E. 27. §-ának 1. pontja és utolsó előtti bekezdése, — illetve 166. §-a értelmében már az alsó bíróságok tartoztak volna az eljárást hivatalból megszüntetni ; amiért is a 204. §. első bekezdése értelmében, az alsóbiróságok Ítéleteinek feloldásával a megfelelő végzést hozni és a költség viselése felöl a 168. §. értelmében intézkedni kellett. Kelt Budapesten, a m. kir. Kuria felülvizsgálati tanácsának 1902. évi márczius hó 14. napján tartott üléséből. Gottl Ágost s. k., hlyt. tanács-elnök. Nagy János s. k., előadó, Mezey Albert s. k., Major Kálmán s. k., Debreczenyi Miklós s. k. Kihirdettetett 1902. évi márczius hó 14. napján. Gottl Ágost s. k., hlyt. tanács-elnök. Saárosy Károly s. k., jegyző. Kiadta a m. kir. Kuria az 1902. év márczius havának 27-ik napján. Szabó Albert s. k., a f. v. t. elnöke. Dr. Kondor Aladár s. k., jegyző. A kir. közigazgatási bíróságnak Ítélete, melyben kimondja egy a lipótvárosi Szent- István-bazilika javára tett hagyomány illeték- mentességét. 1899. sz. Vallásos czélra szánt hagyományok illeték- mentessége.