Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
04 van, hogy neki bátorodjunk és reméljünk. Ez minden értelmes megfigyelőt gondolkodóba ejt és megértetheti véle, hogy Isten az embert nem hagyta magára, hanem, miként egyszer szólott, úgy szól most is az ö egyházában, melyet láthatólag segélyével támogat és igy megmutatja, hol található az igazság és üdvösség. Mindenesetre ez az állandó segitség azt a legyőzhetetlen reményt keltse szivünkben, hogy a Gondviselés kijelölte pillanatban a ködök majd eloszlanak és az igazság nem messzi jövőben teljes fényében fog ragyogni és az evangélium szelleme ezt az oly romlott társadalmat uj életre fogja támasztani. A mi bennünket illet, tisztelendő testvérek, nem fogjuk elmulasztani, hogy Isten irgalmának napját siettessük, és amint az kötelességünk, földi országának védelmén és gyarapodásán dolgozzunk. Nem szükséges intenünk benneteket, kik pásztori gondosság- tokát ismerjük. Vajha a buzgóság lángja, mely szivetekben lobog, jobban és jobban hatná át az Ur összes szolgáit, kik munkátokban részesek. Közvetlenül érintkeznek a néppel és ismerik annak törekvéseit, szükségleteit, szenvedéseit és egyúttal a kisértéseket, melyek fenyegetik. — Ha eltelve Jézus Krisztus leikével és a politikai szenvedélyek fölött maradva, veletek dolgoznak, Isten áldásával majd csodákat müveinek a nép föl- világositásában, a szivek megnyerésében, helyzetének javításán való segédkezésükben. És a papságot támogatni fogja az összes jóakaratu hívek közreműködése. így fogják a gyermekek megizlelni anyjuknak, az egyháznak gyöngédségét és neki ezt viszonozni azzal, hogy megvédik becsületét és dicsőségét. Mindenki résztvehet ebben a kötelességszerü és fölötte érdemszerzö műben: a tudósok a hitvédelem és a napi sajtó által, eme szükséges eszköz által, melylyel ellenfeleink visszaélnek; a családapák és a tanítók a gyermekek keresztény nevelése által, hogy szilárdak, a jó elvekben és a jellem tisztaságban, valamennyien pedig azáltal, hogy hitüket emberi tekintet nélkül megváltják. Az idő nagy követeléseket támaszt és mindenekelőtt szigorú fegyelmet kíván. Ennek fökép abban kell mutatkoznia, hogy bizalommal és teljesen alávetjük magunkat a Szentszék határozatainak, melyek egyik föeszköz arra, hogy minden visszavonás megszűnjék és az összes erők arra a legfőbb czélra egyesüljenek, mely Jézus Krisztusnak az ö egyházában való diadala. Ez a katholikusok kötelessége: a végső siker Ö rajta áll, ki jegyese felett szeretettel őrködik és kiről Írva vagyon: „Jézus Krisztus tegnap és ma, mindörökké.“ (Zsid. 13, 8.) 0 hozzá emeljük fel most is alázatos és buzgó imádságunkat, Ö hozzá, ki végtelen szeretetböl, a tévelygő emberiség engesztelő áldozatává lett, aki láthatatlanul is ott ül egyházának titokzatos hajócskáján és parancsolni tud a viharnak és a tengernek. És ti, tisztelendő testvérek, kétségtelenül velünk együtt alázatosan fohászkodni fogtok, hogy a társadalomra nehezedő bajok eltűnjenek, — hogy a tudatlanokat az isteni világosság megvilágítsa, hogy az üldözéssel felhagyjanak és az igazság és igazságosság diadala elérkezzék és az ember- család ismét a béke és a nyugalom szebb napjait lássa. Ezenközben rátok és összes híveitekre, kik gondjaitokra vannak bízva, minden kívánt kegyelmek zálogaként szálljon le az apostoli áldás, melyet nektek teljes szívből adunk. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1902. márczius 14-én, pápaságunk 25. évében. XIII. LEO pápa.