Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

az eszeveszett elszakadástól ered a gyakorlati életben a felfordulás. Tehát az eltéve- lyedett társadalomnak vissza kell térnie a kereszténység kebelébe, ha a saját jólétével, nyugalmával, üdvösségével törődik.

A mint a kereszténység nem jut be egy lélekbe sem a nélkül, hogy azt jobbá ne tenné, úgy az állam közéletébe sem hatol bele a nélkül, hogy az állami rendet ne szilárditaná. A gondviselő, bölcs, végtelenül jó és igazságos Istennek eszméjével a lelkiismeretbe a kötelesség érzetét ülteti, megédesíti a szenvedéseket, csititja a haragot, hősiességet éleszt. Ha a kereszténység a pogány népeket átalakította és ez az átalakulás valóságos feltámadás volt a halálból az életre, úgy, hogy a kereszténység terjedésével a barbárság hanyatlása karöltve járt, arra is képes lesz, hogy a hitetlenség borzasztó megrázkódtatásai után a mai államokat és népeket visszavezesse a rendhez és azokat ebben megszilárdítsa.

De ezzel nem mondottunk meg mindent: a kereszténységhez való visszatérés nem lesz igazi és tökéletes orvosság, ha nem jelenti az egy, szent, katholikus és apostoli Anya- szentegyházhoz való visszatérést és szeretetet. Mert a kereszténység a katholikus egyházban működik és azonos vele, ezzel a lelkiek terén önálló és tökéletes társasággal, mely Jézus Krisztusnak titokzatos teste és melynek látható feje a római pápa, az apostolok fejedelmének utódja, Ö az Üdvözítő küldetésének folytatója, az ö megváltásának leánya és örököse; ö terjesztette el az evangéliumot a földkerekségen és védelmezte azt vére árán és ugyanő, az isteni támogatás és az el nem múlás Ígérete folytán soha meg nem férvén a tévelygéssel, végrehajtja azt a meghagyást, hogy a Krisztus tanítását az idők végezetéig sértetlenül megőrizze.

Mint az evangéliumi erkölcstan jogszerű

tanítója, nemcsak a lelkek vigasztalójává és megmentöjévé lesz, hanem az igazságosság és szeretet örökké csörgedező forrásává is ; úgyszintén az igazi szabadság és az egyedül lehetséges egyenlőség terjesztőjévé és oltalmazójává. Alkalmazván isteni Alapítójának tanítását, jól meglátott egyensúlyban tartja a társas összesség minden jogainak és minden sajátságainak helyes korlátjait. És az egyenlőség, melyet hirdet, érintetlenül hagyja a különböző társadalmi rendeknek nyilván a természet követelte különbségeit; a szabadság, melyet ö ad, hogy megakadályozza a hittől elszakadt és önmagára hagyott értelem anarchiáját, nem sérti meg az igazság jogait, melyek fölötte állanak a szabadság jogainak, nem az igazságosság jogait, melyek fölötte állanak a szám és a hatalom jogainak, nem az Isten jogait, melyek fölötte állanak az ember jogainak.

A kereszténység nem kevésbbé termékeny jó hatásokban a család rendjében, mert nemcsak ellentáll azoknak a fondorlatoknak és cselvetéseknek, melyekkel egy zabolátlan hitetlenség a családi életet fenyegeti, hanem a házasság egységét és fennállását előkészíti és megtartja és annak tisztességét, hűségét és szentségét oltalmazza és előmozdítja. És ugyanabban a mértékben fönntartja és erősíti a polgári és politikai rendet is azáltal, hogy egyrészt a tekintélyt hathatósan támogatja, másrészt pedig bölcs ujitások, az alattvalók igazságos törekvései iránt jóindulattal viseltetik, tiszteletet és engedelmességet parancsol a fejedelmek iránt és minden esetben védelmébe veszi az emberi lelkiismeret elidegeníthetetlen jogait. És ily módon az egyház iránt engedelmes népek, ennek befolyása által mentek lesznek a szolgaságtól és despotizmustól.

Jól ismerve ez isteni erőt, pápaságunk kezdete óta buzgón fáradoztunk azon, hogy