Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
00 a gyakorlatba váltják át, azt vélvén, hogy ily módon az általános czivilizáczió haladásának élén mennek. És mintha a közhatalmaknak nem kellene az erkölcsi életnek legjobb erőit magukba fölvenniük és visszatükrözniük, föloldottaknak tartják magukat attól a kötelességtől, hogy nyilvánosan tiszteljék Istent, és vajmi gyakran megtörténik, hogy midőn minden vallás iránt való közömbösségükkel dicsekednek, ellenségesen bánnak az egyetlen, Istentől eredő vallással. A gyakorlati atheizmusnak e rendszeréből szükségképen elő kellett, hogy álljon és elő is állott az erkölcsi rendnek mélyreható megzavarása, mert hiszen a vallás az igazságosságnak és az erkölcsi tisztességnek föalapja, amint azt még a pogány ó-kor hires bölcsei is sejtve fölismerték. Mert ha széttépjük a kapcsokat, melyek az embert Istenhez, a föltétien és egyetemes törvényhozóhoz és biróhoz fűzik, már csak bizonyos látszata marad meg a tisztán polgári vagy, amint mondják, független erkölcstannak, amely figyelmen kivül hagyva az örökkévalóságra és az isteni parancsokra való tekintetet, a saját lényege által kikerülhetetlenül arra az utolsó végzetes következményre jut, hogy az embert állítsa föl saját maga törvényéül. Ez képtelen lévén arra, hogy a keresztény remény szárnyain fölemelkedjék a mennyei javakhoz, már csak földi élvezetet fog keresni az élet örömeinek és kényelmeinek sokaságában és egyre erösiteni fogja a szórakozások után való törekvését, a gazdagság után való mohóságát, tekintet nélkül az igazságra és ebben az igyekezetében szenvedélyes törekvéseket fog kifejteni és kész lesz jogszerűtlen módon is érvényesiteni azokat és végül a törvények általános zabolátlanságát fogja előidézni, mely a czivilizáczió igazi felbomlását vonja maga után. Túlozzuk talán e fájdalmas zűrzavarnak szomorú következményeit? Ám a kézzelfogható valóság, sajnos, igazolja fejtegetésünket és ha nem következik be idejében a javulás, akkor csakugyan meginognak az állami együttélés alapjai, minthogy maguk a jog és az örök erkölcsi törvény legfőbb elvei is sarkukból kiforgattatnak. Egyáltalán súlyosan szenvedett az egész társadalom, kezdve a családon; mert a laiczizált állam, nem véve figyelembe hatalmának sem határait, sem lényeges czéljait, elkezdte a házassági köteléket megszentségte- leniteni az által, hogy amennyire rajta állott, megfosztotta azt vallásos jellegétől; a gyermekek nevelésénél belenyúlt a szülök természetes jogába és némely helyütt aláásta a házasság szilárd fennállását a felbontás boldogtalan szabadságának törvényes szentesítése által. Kiki látja, minők ennek a gyümölcsei, amennyiben az egyedül nemtelen szenvedélyektől létrejött és ezért rövid időn felbontott vagy tragikus módon végződő, avagy botrányos hűtlenségbe fajuló házasságok esetei minden képzeletet túlhaladó módon megsokasodnak, nem is szólva az ártatlan, elhanyagolt, vagy a szülök rósz példájától és a hivatalosan világiasitott államtól nekik nyújtott méregtől megrontott gyermekekről. És a családdal odavész a társadalmi és politikai rend, fökép az új tanoktól, melyek az államhatalom fontos fogalmát e hatalom eredetének meghamisítása által eltorzították. Valóban, elfogadva azt, hogy a kormányok tekintélye alakilag a sokaság hozzájárulásából és nem Istentől, mint minden hatalom legfőbb és örök forrásából ered, akkor az alattvalók szemében elveszti leg- fönségesebb jellegét és mesterséges tekin- télylyé fajul, mely ingatag és változékony alapra támaszkodik, aminö éppen az emberi
