Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
140 Tizennyolcz éve immár, hogy a segélyalap létesült. Ha ez idő alatt nem is rohamosan, de állandóan növekedett, jótékony hatásait mind szélesebb körökre árasztotta. Nem sikerült azonban annyira fejleszteni, hogy minden jogosult várakozást kielégíthetne. Múlt ülésünk lefolyása óta azonban fokozódott remények töltötték el kebleinket. Ö nagyméltósága, Bubics Zsigmond kassai püspök úr nemeslelkü érdeklődésénél fogva országos figyelmet keltett segélyalapunk iránt, midőn annak tevékeny felkarolását lángoló szavakban sürgette. Tüzes buzdítása viszhangot keltett ugyan, de nem eredményezte azt a hatást, amelyet magas állása, országos neve, tiszteletet parancsoló tekintélye reménylenünk engedett. Sajnos, hogy az a riadó, amely a Kárpátok alján felharsant, gyönge volt arra, hogy tettre ragadja azt az országot, amelyet ébredésre serkentett. Lesz-e idő, találkozik-e hasonló tekintély, amely befolyásának egész súlyát érvényesíteni akarja segélyalapunk előmozdítása körül, — a jövő titka. Nem titok azonban az, hogy a segélyalapra tanítóságunknak nagy szüksége van. Azértis m. t. bizottság, meg kell kísérlem mindent, hogy az intézményt lehetőleg szilárdítsuk és magasztos feladatainak sikeres megoldására képesítsük. Nagy lépést akartunk ez irányban tenni az alapszabályok módosítása által. Őszinte sajnálattal kell azonban tudatnom, hogy igyekezetünk eddigelé kevés eredménynyel dicsekedhetik. A nagyméltóságú vallás- és közokt. m. kir. miniszter úr nem járult hozzá mó- dositványunkhoz és megtagadta azt a megerősítést, amely nélkül az alapszabályok érvényeseknek nem tekinthetők. Kifogásolja a módosítások leglényegesebb pontját. Nem fogadja el azt a 12. és 13. §-t, amelyek értelmében a tagság minden kath. tanférfiúra nézve kötelezőnek mondatott ki. A m. t. központi bizottság feladata lesz a nagyméltóságú miniszter úr észrevételei folytán új határozatot hozni. Az idevonatkozó előterjesztéseket legyen szabad tanácskoz mányunk további folyama alatt a m. t. bizottság Ítélete alá bocsátanom. Méltóztassék azonban megengedni, hogy már most beszámoljak két határozat sorsáról, amelyek a múlt ülés megállapodásait képezték. Azon hő vágytól vezéreltetve, hogy segélyalapunk és árvaházunk ügyei lehetőleg elömozdittassanak, elhatározta a m. t. központi bizottság, hogy az osztálysorsjátékból Ö Felsége előtt kegyes adományért esedezzünk. Örömmel tettem volna eleget idevonatkozó kötelességemnek, de közbejött betegségem lehetetlenné tette. Méltóztassék tehát megengedni, hogy az önhibámon kívül elmaradt lépéseket később tehessen! meg azzal a bizottsággal, amely kiküldetett. A másik megbízatás egy sorsjáték rendezésére vonatkozott. Érintkezésbe léptem e tekintetben egy szaktekintélylyel, de annak tanácsai folytán, sajnálattal abban kellett hagyni a további lépéseket. Mindezen kevésbbé örvendetes közlemények után még egy szomorú tényt vagyok kénytelen a m. t. központi bizottság tudomására hozni. A segélyalap alelnöke, Major János esztergomi elemi iskola igazgató múlt évi augusztus 31-én hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Amily veszteséget szenvedett elhalálozása által segélyalapunk, éppen oly joggal
