Circulares literae dioecesanae anno 1901 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
108 Az Orsz. Kath. Tanítói segélyalap jegyzőkönyve 3936. sz. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, a magyarországi latin és görög szertartású róm. kath. tanítók segély-alapja központi bizottságának 1901. évi augusztus hó 24-én tartott XVII. közgyűléséről. I. A gyűlést az egyetemi templomban 9 órakor tartott szent mise előzte meg, melyen a bizottság tagjai testületileg vettek részt. II. Jelen voltak: a) A bizottság elnöke: Dr. Walter Gyula, pápai praelatus, esztergom-föszékes- egyházi apát-kanonok, fötanfelügyelö ; b) Az alap vagyonát kezelő egri főkáptalan képviselője, Begovcsevich Róbert, v. püspök, egri kanonok ; c) A nagyméltóságú püspöki kar képviseletében : Vézinger Károly, pápai praelatus, esztergom-föszékesegyházi apát-kanonok és Kászonyi Alajos, nagyszebeni káplán. d) Az alap tagjainak képviselői gyanánt: Petrovácz József, a kalocsai, ta- nitónöképezde igazgatója (Kalocsa föegyház- megye), Fodor József, kanonok s fötanfelügyelö (Kassa egyhm.), Székely Lajos, gyulai tanító (Nagyvárad I. sz. egyhm.), Kelecsényi Antal, mocsonoki k. tanító (Nyitra egyhm.), Erdélyi Imre, szatmári tanitóképzö-intezeti tanár (Szatmár egyhm.), Laszczik Gyula, elöszállási tanító (Székesfehérvár egyhm.), Gubicza Lajos, veszprémi tanító (Veszprém egyhm.) és Puchy József, zólyompetri-i tanító (Beszterczebánya egyhm.). A bizottság alelnöke betegsége miatt a gyűlésen nem jelenhetett meg. A felhívott Győr, Nagyvárad g. sz., Pécs és Szamosujvár egyházmegyék képviselői nem voltak jelen. III. Dr. Walter Gyula elnök következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „M. t. Központi Bizottság! Abban az új században, a melyet az isteni Gondviselés megérnünk engedett, először van szerencsém a m. t. központi bizottságot szivem egész hevével, bensőm legtisztább érzelmeivel üdvözölni. Minden téren várakozással, reménynyel tekintünk az új század esélyei felé. Nem csekély kíváncsisággal kérdezhetjük az országos katholikus tanítói segélyalap jövője szempontjából is, mily hatást fognak gyakorolni azok a sugarak, a melyeket a XX-ik század napja fog szétárasztani. Félve és remélve kérdezzük, vájjon tüzesek lesznek-e a sugarak és felfogják-e olvasztani annak a közönynek jegét, a mely oly sok szivet hagy még hidegen ez áldásos intézmény iránt ? Félve és remélve kérdezzük, vájjon termékenyítők lesznek-e e sugarak és fog- nak-e gazdag gyümölcsöket érleni, annak a fának ágain, a melynek lombjai alatt ezren és ezren keresnek üdülést! ? Ki volna képes biztos választ adni e kérdésekre ? A Gondviselés kipuhatolhatlan végzéseinek van fentartva a titok, vájjon meg fognak-e valósulni azok az óhajok, a melyek a nemesebb lelkekben élnek ; vájjon teljesedni fognak-e azok a remények, a melyeket a jobb érzésű keblek táplálnak. Részemről az országos kath. tanítói segélyalap intézményével szemben csak egy hö óhajt ismerek. Aminö szükségesnek és áldásosnak tudom azt az intézményt, amelynek a mii. püspöki kar hagyományos áldozatkészsége létet adott, ép oly forrón kívánom, hogy hogy azt az új század — legalább részben — nélkülözhetövé tegye! Azt óhajtom, m. t. bizottság, alakítsa
