Circulares literae dioecesanae anno 1901 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII.
99 XIII. 3678. sz. A hitoktatásról. Néhány nap múlva feltárulnak ismét az iskolák ajtai. Megnyílik az új tanév. Kezdetét veszi az oktatás. Nem könnyű, de magasztos és fontos az a munka, amely az iskolák falai között a tanügy barezosaira várakozik. Ismerem azt a buzgalmat, melylyel a ft. papság idevonatkozó kötelmeit teljesíteni ügyekszik és nem is tételezhetem föl, hogy ne részesítené az iskolát abban a gondozásban, amelyet joggal megkövetel. Mindazáltal szeretettel kérem a ft. papságot, hogy azokat a kötelességeket, amelyek úgy az iskolák vezetése, mint a hitoktatás teljesítése körül vállaira nehezednek, szorgalommal, odaadással és lelkiismeretesen betölteni el ne mulassza. Tudja a ft. papság, hogy a hitoktatás szoros és elengedhetlen kötelessége a lelkésznek. Tudja, hogy a serdülő nemzedék alapos és buzgó kiképzése a hit szent igazságaiban, mily jelentőséggel és kihatással bir egész életének vallásos és erkölcsös irányára. Azért hangsúlyozzák már a legrégibb zsinatok a hitoktatás pontos teljesítését. Figyelmeztetik a kánonok a lelkészt, hogy: „Curam custodiendorum et spiritua- liter erudiendorum parvulorum summa gerat industria. “1 A tridenti sz. zsinat erélyesen sürgeti az ifjúság gondos hitoktatását a lelkészek részéről, elannyira, hogy a kötelességmulasztók ellen még az egyházi fenyitékek alkalmazására is feljogosítja a föpásztorokat.2 Az 1609. évi yperni egyházmegyei zsinat pénzbírságot ró azon lelkészekre, akik bármily ürügy alatt kivonnák magukat a hitoktatás végzése alól. Világosan és szépen indokolja e kötelesség pontos teljesítését a mi 1858. évi zsinatunk is, midőn igy szól: „Ut scientia sanctorum in mentibus juventutis laete efflorescat ac ipsa religio virgineis fulgeat honoribus, non aliud erit necesse, quam ut sacerdotes, quibus cura scholarum ex officio incumbit et demandata est, ea assiduitate, ea fidelitate officio suo satisfaciant, quam rei ipsius gravitas et dignitas deposcit.“3 Mily nagy fontosságot tulajdonit dicsőségesen uralkodó Sz. Atyánk, XIII Leo pápa a hitoktatásnak, fényesen kiviláglik azon szavaiból, amelyeket kevéssel trónralépte után, 1878. évi június 26-án hangoztatott. „A vallás igazságaiban történt alapos oktatás — igy szól a Sz. Atya — átalakította a világot; nemesitette és megszentelte az emberek egymáshoz való viszonyát;2 Sess. XXIV. De Reform. Cap. 4. 3 De Sehol. §. 112. 1 Aacheni zsinat. 816. év. Cap. 48. 16
