Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XI.

8 (i „gyulafehérvári róm. kath. püspök “-nek, majd meg „erdélyi latin szertartási! kath. püspökinek czimezik, adjak ki megfelelő utasítást arra nézve, hogy a hatóságok és hivatalok, hozzá intézett irataikban az öt történeti alapon megillető „erdélyi püspök“ czimet használják. A püspök ur kérelme folytán tanulmány tárgyává tétettem a kérdést, s miután meg­győződtem a felöl, hogy több magyarországi és erdélyi törvényben, törvény-záradékokban, királyi meghívólevelekben és kinevezési ok­mányokban az „Episcopus Transsylvaniae“ és „Episcopus Transsylvaniensis“ elnevezés fordul elő: kiadtam volt az emlitett 1185/99. sz. rendeletemet, mert nem tekintem az „er­délyi püspök“ czimet egyébnek, mint egy régi időkben is használt czimnek, melylyel a mai államjoggal ellentétes tartalom vagy az egyháznak törvényes paritása elvébe üt­köző bármely következmény kapcsolatba semmiképen nem hozható. Szemben a több oldalról felhozott ag­gályokkal tehát a rendelet kiadásakor fenn­forgó határozott közjogi álláspontomból ki­folyólag is kijelentem, hogy emlitett 1185/99. ein. sz. rendeletemtöl teljesen távol állott az a czélzat, hogy az „erdélyi püspök“ czim­nek bármely oly közjogi jelentőség tulajdo- nittassék, a mi a mai államjogunk egyik fö alapelvébe, a vallásegyenlöségbe ütköz­nék? sőt egyenesen kizártnak tekintek min­den oly magyarázatot, mely az emlitett ren­deletnek oly értelmet akarna tulajdonítani, hogy az állam az emlitett rendeletben fog­lalt czimnek valamely egyetemesebb, a többi egyházak törvényes paritását és püspökeinek törvényes állását sértő jelentőséget óhajtott volna tulajdonítani. Nehogy azonban 1185/99. ein. számú rendeletem bármely irányban félreértessék vagy félremagyaráztassék; kijelentem, hogy az „erdélyi róm. kath. püspök“ czim hasz­nálatát is teljesen jogosnak és törvényesnek tartom, mert e czimezés épen úgy előfordul több magyarországi és erdélyi törvényben, közjogi okiratban és ugyancsak az „erdélyi róm. kath. püspök“ czim használtatott an­nak a legfelső elhatározásnak a szövegében is, a melylyel Ö Felsége a jelenlegi püspök urat Lönhart Ferencz püspök mellé utód­lási joggal segédpüspökké kinevezte és mert a rendelet sein akart és a mai államjog alapján nem is akarhatott mást vagy többet az „erdélyi püspök“ czim alatt érteni, mint az „erdélyi róm. kath. püspök“ fogalmát. Ezekből folyólag nyilvánvaló és kijelen­tem, hogy az „erdélyi róm. kath. püspök“-i czim is jogosan és törvényesen használ­ható. Budapest, 1900. május hó 19-én. Dominica II. post Pentecosten, die 17 Junii recurrente in basilica nostra metro- politana, assistentibus Ulmo ac Rmo Dno Josepho tit. Eppo Mylass. Boltizár et Ulmo ac Rmo Dno Joanne tit. Eppo Rosalien. Jung, episcopalis consecrationis munere auximus Amplissimum ac Rinum Dnum Carolum Emmanuelem e Comitibus Csáky de Körösszeg et Adorján, qui literis aposto- licis tertio-decimo Cal. Maii Romae sub plumbo datis, episcopus Vaciensis ecclesiae confirmatus est. Nr. 2505. Consecratio Ulmi ac Ríni Caroli Emma- nuelis e Comi­tibus Csáky, Vaciensium Antistitis. Székács Ladislaus adioec. Strig. pres­byter, c. et r. capellanus militaris, die 16 curr. susceptis moribundorum sacramentis obiit Cassoviae, anno aetatis 31, sacerdotii 8. Denati fratris animam piis ad aram suffra­giis devoveo. Nr. 2556. Obitus Szé­kács Ladislai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom