Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XI.
81 Hungarico nuper Christi ovili adgregato, episcopatuunique cum metropoli Strigoniensi confirmationem impertivit, verum etiam regiam coronam, quam Poloniae duci conficiendam curaverat, ab angelo admonitus Stephano transmisit, eumque regem salutavit et Hungarorum apostolum nominavit * suasque illi vices in ordinandis ecclesiis concredidit. Beatissime Pater! A felicissimo hocce eventu, aeterna memoria digno, 900 anni iam defluxerant. Et ecce, coram dignissimo Sivestri II. successore rursus adstat humilis Colocensium antistes, cui ob afflictam eminentissimi Domini Cardinalis, regni Hungáriáé principis primatis valetudinem incomparabilis ille honor et fortuna obtigit, ut copioso hocce atque illustri praesulum, procerum, cleri populique fidelis comitatu stipatus, Hungáriáé catholicae, ob novem- saecularem susceptae religionis Christianae institutique regni apostoliéi memoriam tripudiantis, grati animi atque filialis in Sedem Apostolicam et augustam Sanctitatis Tuae personam devotionis nuntius esset, atque interpres. Utinarn ea pollerem facundia, qua beneficia per Sedem Apostolicam genti et patriae nostrae decursu novem saeculorum prosperis et adversis temporibus benevolentissime collata digne celebrare ipsorumque Hungarorum in Petri cathedram et Christi in terris vicarium studiosissimam voluntatem ad vivum depromere valerem. Adstat igitur coram Te, Beatissime Pater, in nobis et per nos tota Hungária catholica. Adsumus novem episcopi, pietate et devotione in Sanctitatem Tuam nemini secundi. Adsunt proceres cum nobilissimis et Tui studiosissimis familiis suis. Adest zelosus clerus curatus cum fidelissimo populo suo; et, quod Sanctitati Tuae haud iniucundum fore existimo, adsunt nemrég Krisztus nyájához csatlakozott magyar népnek s az esztergomi érsekséggel együtt megerősítette a püspökségeket, hanem az angyaltól intetve, a Lengyelország fejedelmének készíttetett arany koronát is elküldte Istvánnak, öt királyként üdvözölte, a magyarok apostolának nevezte s az egyházak rendezését, mint helyettesére reá bízta. Szentséges Atya! E szerencsés, örök emlékezetre méltó esemény óta 900 év telt el. És ime, II. Szilveszter legméltóbb utódja előtt ismét itt áll alázattal a kalocsai érsek, a kinek Magyarország fömagasságú bíboros herczegprimásának megrongált egészsége miatt az a páratlan megtiszteltetés és szerencse jutott osztályrészül, hogy a főpapoknak, föuraknak, a papságnak és hivő népnek fényes kíséretében a keresztény vallás felvételének és apostoli királyság megalapításának kilenczszázados emlékét ünneplő katholikus Magyarország hálájának s az apostoli szék és Szentséged dicső személye iránt fiúi kegyeletének hirdetője és szószólója legyen. Bár tehetségem volna az apostoli Széktől kilenczszázadon át, kedvező és kedvezőtlen időkben, legkegyesebben nyújtott jótéteményeket magasztalni s a magyaroknak szent Péter széke s Krisztus földi helytartója iránt érzett szeretetét és vonzalmát eleven színekkel ecsetelni. • Előtted áll tehát, Szentséges Atya, mi bennünk és általunk az egész katholikus Magyarország. Itt vagyunk kilenczen püspökök, a kik a Szentséged iránti kegyeletben és hódolatban magokat túlszárnyalni senki által nem engedik. Itt vannak föurak, nemes és Hozzád vonzó családjaikkal. Itt van a buzgó lelkészkedö papság hűséges népével; és, a mi, azt hiszem nem kelle-
