Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

IV.

9,9, 7. Nem kevésbbé tartja ébren az ér­deklődést szent ügyünk iránt, ha a közön­ség által sűrűbben látogatott helyeken, mint nagyobb üzletekben, polgári és kath. egye­sületekben, körökben, hivatalos helyiségek­ben stb. e czélból perselyeket állítunk fel, melyek a közönséget nap-nap után figyel­meztetik a nemes czélra. Ilyen perselyeket kívánatra készségesen küld a mi központunk. 8. Az érdeklődés ébrentartását ápolni lesz czélja a központ által kiadandó népies röpiratoknak, füzeteknek is, melyek szives pártolását, terjesztését előre is kérjük. 9. Hazánk több vidékén szokásban van, hogy falunként az iskolás gyermekek, vagy a felnőttebb ifjúság karácsony táján kará­csonyi pásztor-játékokat, vagy más alkalom­mal más darabot tanul be s belépődíj mellett előad, amely belépődíjból befolyó jövedelem rendesen valami jótékony czélra fordittatik. Bizottságaink ezen ügyet is felkarolhatnák mindazon helyeken, hol ezt a viszonyok megengedik, buzdítva különösen a tanítókat hasonló előadások rendezésére, melyek egy­részt előmozdítanák népünk valláserkölcsi nevelését, másrészt azok jövedelme szapo­rítaná a mi templomunk alapját. 10. Az Örökimádás templom eszméje mindenekelőtt és legelső sorban magasztos vallási ügy lévén, tisztelettel kérjük a vidéki elnökségeket, hogy minden idevonatkozó működésűkben a fötisztelendö papsággal, a fötisztelendö plébános urakkal egyértelmüleg járjanak el, az ö irányításukat, vezetésüket kérjék ki, mint akik szent hivatásuknál fogva is legelső sorban vannak hivatva a mi czél- jainkat is sikerre vezetni. Mindezeket, mint fentebb is említettem, nem azért soroljuk fel a m. t. Elnökség előtt, hogy lelkes működésében a t. Elnökség sza­badságát korlátozzák, hanem csak azért, hogy nagybecsű figyelmét felhívjuk néhány oly tárgyra, mely előttünk kegyeletes moz­galmunk sikerének előmozdítására alkalmas­nak látszik. Jól tudom úgyis, hogy a m. t. Elnökség nem hágy figyelmen kivid semmi olyan eszközt, mely az előttünk álló nemes czélhoz közelebb visz mindnyájunkat.“ vV m. kir. vallás- és közokt. ügyi mi­niszternek 1898. évi szept. 7-én 61054. sz. a. a m. k. belügyminiszterhez intézett át­irata. - Hivatkozással nméltóságodnak f. évi aug. 29-én 34617. sz. a. a különböző szertartásu katholikusok szertartás változta­tásának módozatai tárgyában kelt nagybecsű átiratára, van szerencsém nméltőságodat a következőkről tiszteletteljesen értesíteni: Döntő szempont a felvetett kérdésben az, hogy a különböző u. m. a latin, görög és örmény szertartásu katholikusok nem ké­peznek egymástól különböző vallási feleke­zeteket, hanem egy és ugyanazon r. kath. egyháznak tagjai. Mint ilyeneknek egymás közti vallási viszonyai a róm. kath. egyház belügyét képezik s azokat az egyház álta­lános érvényű intézkedései s hazánkban még különösen az apostoli király legfőbb kegyúri jogából kifolyólag az 1814. évi október 4-én 23034. sz. a. kiadott legfel­sőbb rendelet szabályozzák. Az idézett királyi rendelet 7. pontja ki­mondja, hogy az egyik szertartásról a má­sikra való áttérések, azt elhagyni és felvenni szándékolt mindkét szertartás püspökének beleegyezése alapján, a pápai rendeletek értelmében eszközölhetök. Az apostoli szent­széknek a fenti kir. rendeletben érintett s több más alkalommal ismételt, jelesül a S. Congr. de Prop. Fide 1838. évi dekrétuma és 1864. évi ápril 5-én a munkácsi g. k. püspökhöz intézett kijelentésében foglalt in­tézkedése szerint a görög és latin szertar­882. sz. A különböző szertartásu katholikusok kölcsönös át­lépésének mó­dozatai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom