Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
103 likus szülőktől született gyermekek különböző vallásu szülőktől született gyermekeknek nem lévén tekinthetők: a mint az ily különböző szertartási! katholikus szülök házasságából született gyermekek vallására nézve sem a szülök megegyezése nem lehet irányadó, sem a törvény ama intézkedése, hogy a gyermekek szülőik vallását nemük szerint követik, nem nyernek alkalmazást; úgy viszont az ily különböző szertartási! katholikus szülőktől házasságon kivül született és az atya által elismert fiúgyermek vallására nézve sem alkalmazható az 1894. évi XXXII. t.-cz. 5. §-ának említett intézkedése, mert e törvényszakasznak előfeltétele ugyancsak az, hogy a nemző szülök, a bevett vagy törvényesen elismert két különböző valláshoz tartoznak, a mely eset a különböző szertartási! katholikus szülök közt fenn nem forog. Ha a hivatkozott törvény 5. §-ának említett intézkedése a különböző szertartásu katholikus szülőktől származott és elismert fiúgyermekre nézve alkalmazást nyerhetne, akkor alkalmazást kellene nyerni az elismert leánygyermekre nézve is, mert ily esetben az apa vallása nem a törvény azon intézkedése alapján, — mely szerint a gyermekek nemük szerint követik szülőik vallását, — lenne irányadó, hanem irányadó lenne a hivatkozott helytartótanácsi rendelet 17. pontja, mely szerint az ily gyermekek nemükre való tekintet nélkül, az atya vallását követik. Ámde a helytartó- tanácsi rendelet eme pontja nem alkalmazható a házasságon kivül született és az atya által elismert gyermekre nézve. Nem alkalmazható pedig azért, mert e pont kifejezetten csak a házasságból született gyermekek vallására irányadó; sőt indokolva is van ez intézkedés azzal, hogy az ily gyermekek „ritum patris, tamquam familiae capitis sequi teneantur.“ Minthogy pedig ily kivételes intézkedés más esetekre analógia utján — kellő indok nélkül — ki nem terjeszthető, s minthogy e kiterjesztésnek ellene szól még az 1894. évi XXXII. t.-cz. 9. §-ából meríthető az az érv is, hogy e törvényszakasz az 1868. évi Lili. t.-cz. 16. §-át kifejezetten hatályon kivül helyezte s az 5. §-nak említett intézkedésével helyettesítette, még pedig a kép- viselöház igazságügyi bizottságának javaslatára abból az indokból, mert az atya által történő elismerés a szülök között nem létesít családi kapcsolatot; minthogy továbbá ezek szerint a hivatkozott helytartótanácsi rendelet 17. pontjának indoka az, hogy az atya a család feje, az 1894. évi XXXIII. t.-czikk 5. §. intézkedésének indoka pedig az, hogy az elismerés nem létesít családi kapcsolatot, mindezeknél fogva, tekintettel arra, hogy az id. 5. §-nak és a hivatkozott 17. pontnak említett intézkedései együttesen nem alkalmazhatók, a különböző szertartásu katholikus szülőktől házasságon kivül született és az atya által elismert akár fiú-, akár leánygyermek vallására nézve az 1894. évi XXXII. t.-cz. 5. §-ának 3. bekezdése nem alkalmazható, vagyis oly esetekben, midőn a törvénytelen gyermek atyja és anyja különböző szertartásu katholikusok és a természetes atya gyermekét elismeri, az újszülött vallásául az anya szertartása szerinti katholikus vallás jegyzendő be az anyakönyvbe. Természetes, hogy az esetben, ha a szülök egymással utólag házasságra lépnek és ha ezáltal korábban született gyermekeiket törvényesítik, a hivatkozott helytartó- tanácsi rendelet 17. pontjának intézkedése az 1868. évi Lili. t.-cz. 15. §-a értelmében, melyet az 1894. évi XXXII. t.-cz. 8. §-a hatályában fentartott, a házasság előtt született és utóházasság által törvényesített mindkét nemű gyermekek vallására nézve
