Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII. Leo pápa apostoli körlevele
6 nak istenkáromlása, a mely Jézus Krisztus valóságos istenségét tagadásba vette ? Fel tehát a munkára és ne csüggedjetek ti, a kikben ezen újszerű gondolat megfogamzott s.a kik ezen dicséretes mozgalom élére állottatok, hogy ez által a hívek istenes jámborságát és vallásosságát emeljétek; ámde nemes szándékotokat olyatén módon igyekezzetek dűlőre vinni, hogy a jubileum rendes menetét és a szent év szokásos ünnepségeit semmi meg ne akassza, semmi ne zavarja. A szent hit és vallásos meggyőződésnek ezen, most készülő félben levő, nagyszerű megnyilatkozása a katholikus hivek részéről egyébként azon czélzattal is történik, hogy szavunkat felemeljük mindennemű istenkáromlás ellen és hogy nyilvánosan kérleljük meg Jézus Krisztusnak isteni Felségét azon gyalázatokért, melyekkel öt különösen napjainkban az egész világ előtt THették. Ha mindezekután azt akarjuk tudni, hogy melyik a legszebb és legjobb, legfényesebb és legigazságosabb elégtétel, úgy kétségkívül ez abban áll, hogy bánjuk meg elkövetett bűneinket, pótoljuk mulasztásainkat és vezekeljünk : kérjünk Istentől békességet és kiengesztelést, bocsánatot és megigazulást. Mivel pedig mindezekre a szent esztendő bőséges alkalmat nyújt, miként már levelünk elején is említettük, úgy ismételten hangsúlyozzuk, miként felette szükséges, hogy a keresztény nép teljes bizalommal és bátorságos erővel lásson a munkához. Hogy már most mindez be is teljesedjék, az egek felé emeltük esennen néző szemünket és összekulcsolt kezekkel kértük az irgalmasság Istenét, hogy a mi szándékunkat áldásával kisérni, a hivek lelkét kegyelmével elárasztani és a sziveket jóvoltának bősége szerint igazgatni méltóztassék; mert mi, a mi elődeinknek, a római pápáknak nyomába lépve, és a mi Tisztelendő testvéreink, a római szentegyház bíboros főpapjainak helyeslésével a nagy és általános jubileumot kihirdetjük, mely itt a szent városban 1899. évben Krisztus Urunk születésének előestéjén kezdetét veszi és 1900. évben Krisztus Urunk születésének előestéjén véget ér. Tesszük pedig ezt a mindenható Istennek, sz. Péter és Pál apostoloknak, valamint a mi joghatóságunknak erejénél fogva, Istennek dicsőségére, a hiveknek lelki üdvösségére és az egész anyaszentegyház javára. A nagy jubileumot tehát jelen - levelünk révén elrendeljük és kihirdetjük: elrendeltnek és ezennel kihirdetettnek nyilvánítjuk. Erre való tekintettel pedig a jelen jubileumi évnek egész leforgása idején mindkét nemű hiveknek, ha ugyan: 1. bűneiket töredelmesen megbánván meggyónják és megigazulva az Ur asztalához járulnak; 2. a négy ősrégi szentegyházat (bazilikát) u. m. a sz. Péter apostolról nevezett pápai székesegyházat (a vatikáni hegyen), nemkülönben sz. Pál apostol templomát, továbbá az Üdvözítőnek szentelt és sz. János apostolról is elnevezett pápai püspöki székesegyházat (a Lateránban) s végre a havi Nagyboldogasszony (Maria Maggiore) elnevezése alatt ismeretes templomot (az Eszkvilin hegyen) tetszésük szerint szabadon választandó húsz napon keresztül (ha t. i. római polgárok vagy lakosok, ellenben, ha idegenek vagyis mint zarándokok tartózkodnak Rómában, tiz napon át), akár egymásután, akár megszakítással, naponkint legalább egyszer meglátogatják és mind a négy szent helyen áhitatos lelkülettel és jó szándékkal az anyaszentegyház felmagasztalásáért, a tévelygések (eretnekségek) megszüntetéséért, a katholikus fejedelmek békés egyetértéséért és végre a keresztény hivek üdvösségéért imádkoznak: összes bűneiknek és az értök érdemlett büntetéseknek teljes
