Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII. Leo pápa apostoli körlevele
LEO PÜSPÖK ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA MINDEN KERESZTÉNY HÍVEKNEK, A KIK JELEN LEVELÉT OLVASSÁK, ÜDVÖZLETÉT KÜLDI ÉS APOSTOLI ÁLDÁSÁT. Búcsúzni készül már tölünk a végére hanyatló század, melyet Isten jóvoltából Mi magunk csaknem egészen átéltünk, és azért lelkünk gerjedezö örömében elhatároztuk, hogy elődeink példáin buzdulva elrendeljük még azt, ami a keresztény népnek üdvösségére szolgál, apostoli gondjainknak pedig, a melyek főpapságunk tisztjénél fogva reánk nehezednek, mintegy végső határkövét jelzi és koronáját képezi. A nagy jubileumot értjük, amely már réges régen az ősidőktől fogva szokásba jött a keresztények között és a melyet elődeink gondoskodása ismételten szentesitett. Atyáink hagyománya szent esztendőnek nevezte azt el, nemcsak azért, mivel mindenha gazdag volt vallásos ünnepségekben, hanem kiváltképen azért, mivel az erkölcsök javítására és az istenes életnek a lelkekben felélesztésére bőséges alkalmat nyújt. Hiszen a magunk szemével láttuk, mily üdvös és jótékony hatása volt annak a jubileumnak, melyet ifjú korunkban, XII. Leo pápasága alatt (1825. évben) fényes ünnepségekkel megültenek: azon idötájt ugyanis Róma még nagyszerű és bátorságos szintére volt a vallás nyilvános gyakorlásának. Igen, jól emlékszünk még most is és úgy tetszik, mintha még ma is látnók a zarándokok csapatait, a mint rendezett sorokban bejárják a fölséges templomokat: mintha hallanók az apostoli férfiakat, a mint Isten szabad ege alatt szentbeszédeket tartanak mindenfelé, mintha hallanók miként hangozzák vissza Róma nevezetesebb szent csarnokai Isten dicsöitését. Igen, még most is szemünk előtt lebeg magának a pápának alakja, aki biboros főpapjainak fényes kiséretétöl körülvéve, az áhitat és keresztény szeretet gyakorlásával elöljárt s mindenkinek épülésére szolgált. Ezen elmúlt időknek ily édes emlékezete azonban vajmi keserűre válik, ha a lélek a jelen
