Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
15 iskolai tanitók tekintetéből is irányadóul veendő, figyelmeztetni kivánom a bizottságot, de főleg a bizottság útján a kir. tanfelügyelőt, hogy az egyes kérvények pontos felszerelésére a legnagyobb gondot forditsák, nehogy alaki hiányok szolgáljanak a végleges elintézés akadályául. Budapesten, 1899. január 14-én. W1 assies. 79J14/898. szám. - A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől. Valamennyi rom. kath.. gör. kath. és gör. kel. főtiszt, egyházmegyei főhatóságnak. Bizonyára nem szükséges rámutatnom a főtiszt, egyházi főhatóság előtt ama benső viszonyra, mely az egyház és a művészet között mindenkor s minden nemzet körében fönnállott, mely az egyházat a művészetek támaszává s viszont a művészetet az egyháznak egyik leghívebb szolgájává avatta. Nagy művészeti tevékenység a múlt tanúsága szerint csaknem mindig az egyház pártolása nyomán és segélyével fejlődött, nálunk azonban legtöbbször nem a hazai, hanem a külföldi művészet alkotta s ékesítette templomainkat és azok oltárait. Müpártolö főpapjainkat a szükség gyakran vitte a külföldre, valamikor művészi alkotásokra idehaza megfelelő erőket nem találtak. Az idegen művészetek pártolása nem csupán azzal okozott kárt a hazai művészeteknek, fejlődő művészeinknek, hogy anyagilag veszteséget kellett szenvedniük, hanem főként abban, hogy az alkotások teréről leszorítva, a művészet fejlődése is pangásnak indult vagy pangani kényszerült. A mikor nemzeti művészetünk sem utói nem érte, sem vesenyre kelni képes nem volt az idegen művészettel, még érthető volt, ha a nemzeti szempontot a művészeti alá rendelték. Ma azonban, már hivatásomból kifolyólag hangsúlyoznom kell azt az örvendetes jelenséget, hogy hazánkban a képzőművészet is, s a művészeti ipar is átalán szembeötlő fejlődésnek indultak, s igy lehetővé vált, hogy a nemzeti szempontot ne kelljen a művészinek feláldozni. Hivatali elődeim több Ízben kérték már az egyházi főhatóságoknak figyelmét a hazai művészet érdekeire, amely érdekeknek kielégítése, vagy legalább jóindulatú ápolása erkölcsi és anyagi tőkéink gyarapítását jelenti. Engedje meg a főtiszt. Főhatóság, hogy hivatali elődeim példájára tisztelettel fölkérjem, hogy általában a főhatósága alá tartozó egyházi épületek emelése, díszítése, tatarozása és berendezése esetén a hazai erők közreműködését igénybe venni s igy a nemzeti művészetet hathatósan pártolni méltóztassék. A festészet és szobrászat terén a magyar művészetnek már oly általánosan ismert, kiemelkedő tehetségei vannak, hogy az egyes festészeti és szobrászati feladatok megoldására alkalmas erőknek esetröl-esetre való felkutatása többé nem szükséges, az iparművészeti, u. m. díszítési, berendezési, felszerelési, szobor és oltárfaragási feladatok kiosztása tekintetében pedig mindenkor készséggel szolgál tanácscsal az országos m. iparművészeti társulat, vagy a műemlékek országos bizottsága. Ami pedig a régibb korok emlékeinek, a műemlékeknek, vagy azok tartozé8 509. sz. A hazai művészet pártolása.
