Circulares litterae dioecesanae anno 1896 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
103 Adjon neked az Ur csendes országot, hű tanácsadókat, jó népet, eró's hadsereget, tartós békességet, hosszú életet, hogy népedet szentségben és igazságban még soká boldogan vezethessed. Légy üdvöz! Légy áldott fölséges királyném ! Fogadd el e templomban, hol megkoronáztattál, legmélyebb hódolatunkat, legőszintébb szeretetünket irányunkban mindig tanúsított jóságodért, szeretetedért. Áldólag emlékszünk, hogy midó'n nemzetünk anyjává lettél, édes anyai nyelvünkön szólottái hozzánk, áldólag emlékszünk, hogy azt az aranyfonalat is anyai gyöngéd kezed szőtte, mely hőn szeretett királyunkat a nemzettel elválaszthatatlanul összekötötte. Légy ezután is gyámolitója a szegényeknek, vigasztalója a szenvedó'knek, közbenjárója a trón előtt kegyelemért esedezőknek. Földi királynénk! Földi anyánk! Legyen életed utain vezérlőd, oltalmazód az égi királyné, az égi anya! Legyen áldás a királyi gyermekeken! Legyen áldás az egész uralkodó családon. Föl a szivekkel! Föl nemzetem ! Megtartani, fölvirágoztatni, boldogítani az ősök által elfoglalt és nekünk örökségbe hagyott hazát, ez a nagy és nemes föladat vár nemzetem reád. Igaz, a szemhatár kissé borult, de máskor sem volt mindig tiszta fölötted az ég. Sokszor állottál már sirod szélén s mégis, midó'n azt hitték rólad, hogy kiirtottak, te gyarapodtál. Midó'n azt vélték, hogy megaláztak, te diadalmaskodtál! Midó'n azt gondolták, hogy meggyöngitettek, te eró'södtél. Most is, ezer év után nem megfogyva, nem megtörve, hosszú nemzeti életednek nem alkonyán, hanem delén, eró'teljesen lépsz át a második évezredbe. Legjobb királyod uralkodása alatt sorsod saját kezedbe van letéve. Vigyázz! A letűnt nemzetek legtöbbjének nem külellenség, hanem ön fia vágta sebét. De bármennyire összetartasz, Isten nélkül nem boldogulhatsz nemzetem! Azért azt a törvényt, melyben ezeréves létedet megörökíted, melyben az isteni gondviselést, a vallásos áhítatot, a király iránt való hűséget, a hazaszeretetei megemlíted, ne csak a fórumnak hideg és érzéketlen márvány táblájára, hanem lelkedbe jó mélyen vésd be. Én nemzetem! Isten megparancsolta egykoron szolgájának, hogy a népet, midó'n az ígéret földjére lép, áldja meg. Én is, Uramnak méltatlan szolgája, ez ünnepies órában áldásra emelem kezemet és imádkozom: Hallgassa meg, nemzetem, a te könyörgésedet az Ur és szorongattatásod idején irgalmas arczát ne forditsa el tőled. Legyen veled a jövőben, mint volt Atyáiddal a múltban.
